Képviselőházi irományok, 1881. XIX. kötet • 706-762. sz.
Irományszámok - 1881-718. Törvényjavaslat, a szeszadóról szóló 1878. évi XXIV. törvényczikk módositásáról, valamint sajtolt élesztőnek a szesztermeléssel együttes készitésének megadóztatásáról és a sajtolt élesztő után eső behozatali vám felemeléséről
718. szám. 63 nek kifejezésére, ez iránt az érdekeltek köréből egybehívott számos tagú szakbizottságot hallgattam meg. A szakbizottságnak czélzataimmal teljesen összhangzó javaslatai alapján az osztrák cs. kir. kormánynyal folytatott tárgyalások eredményét képezi az osztrák pénztigyministerrel egyetértőleg megállapított jelen törvényjavaslat, melynek főczélja egyrészt a jelenlegi adóztatási rendszer felsorolt hiányainak orvoslásával oly intézkedéseket léptetni életbe, melyek a mezőgazdasági és gyári szeszipar fejlődését egyaránt biztositani képesek; másrészt pedig a jelenlegi törvény által megállapított adótétel érvényesítésével — az államháztartás szükséglete által indokolt magasabb adójövedelmet oly módon biztositani, hogy erre a szükségképen bekövetkező okszerű üzletmód folytán megtakarított anyag értéke az ipar újabb érzékeny megterheltetése nélkül, — vétessék igénybe. Ezen törvényjavaslat szerint az égetett szeszes folyadékok megadóztatása jövőre következőleg fog történni (19. §.): I. átalányozás utján: a) a beszerzésre szánt űrméret, — vagy b) a főzőkészülék termelőképessége szerint; II. egyezkedés (megváltás) utján, a várható szesznyeredék mennyisége és foktartalma szerint; III. a szeszmérőgép jelzései alapján, a termény mennyisége és annak 75 fokkal meghatározott átlagos fohtartalma szerint; és IV. szeszmérőgép alkalmazása nélkül, a termény mennyisége és foktartalrna szerint. Az átalányozás mindkét módja szerint, — valamint az egyezkedés (megváltás) utján való adóztatás tehát elvileg jövőre nézve is fentartatik, s csak a termény teljes mennyisége és foktartalma szerint, szeszmérőgép jelzései alapján való adóztatás szüntettetik meg, melynek helyébe a szintén terményadót képező III. és IV. alatt emiitett adóztatási módok lépnek. A felsorolt adóztatási módok fentartására, illetőleg életbeléptetésére következő indokok szolgáltak: 1. A beczefrézésre szánt űrméret szerint való átalányozást, ezen adóztatási módnak eddig tapasztalt hátrányos hatása daczára, csakis facultative azon szeszfőzdékre nézve tartottam fenn, melyek erjesztő edényeinek összes űrtartalma, ha mezőgazdaságiak 45, — ha ellenben mezőgazdasággal össze nem kötvék, 35 hectolitert meg nem halad, és pedig nem csak a szeszadó iránti szakbizottság határozott javaslatára s nemcsak azért; mert ezea átalányozási mód egyenlő viszonyok között lévő szeszfőzdékre alkalmazva inkább meg fog felelni; hanem még azért is, mert nem tartottam tanácsosnak, hogy ezen kedvező helyzetben nem levő és a technica fejlődésének színvonalára csak ritkán emelkedő szeszfőzdékre nézve a terményadó kötelezőleg vétessék alkalmazásba, mely a megszokott jelenlegi üzletmódtól eltérő műszaki eljárást és az üzleti helyiségek kiterjesztését, esetleg új berendezését, tehát befektetési költségeket is igényel és czélszerűbbnek véltem, ezen adóztatási módot a terményadóra való átmenet közvetítésére igénybe venni. Hogy pedig ezen szeszfőzdéknek a terményadóra való önkéntes áttérés lehetőleg megkönnyítessék, gondoskodást tartalmaz a törvényjavaslat az iránt, hogy ezen szeszgyárak, ha a terményszerinti adóztatást önkényt választják és mezőgazdaságiak, 10—20% — különben 5 0 /» szesznyeredék-leengedésben részesittessenek. Az átalányozás ezen módjára nézve azonban arra való tekintettel, hogy az adó alá vont űrméret után tényleg fizetett adó sokkal kevesebb, mint a mennyi a valósággal termelt szesz után esnék ; a szakbizottság javaslatához képest, az adótétel érvényesítése és az adóteher arányosítása czéljára, az erjtirtér minden hektoliterje után naponként megadóztatandó szesznyeredék mennyisége és pedig:
