Képviselőházi irományok, 1881. XVIII. kötet • 650-705. sz.

Irományszámok - 1881-673. A közmunka- és közlekedésügyi m. kir. minister jelentése, az országgyülés képviselőházához, a nagytapolcsányi-béliczi helyi érdekű vasut engedélyezése tárgyában

,673. szám. 147 tetnék, az üzleti vezeték épitési anyagainak árát és az összes építési költségeknek az üzleti vezetékek építésére fordított aránylagos részét a m. kir. távirda-igazgatásnak megtéríteni. Mindkét esetben kötelezve van az engedélyes a m. kir. távirda-igazgatás kívánatára az előbbi pontban megnevezett távirda-épitkezésekhez szükséges összegeket, az utólagos elszámolásig kamat nélkül előlegezni és a távirda-oszlopokat s a többi összes távirda-épitési anyagokat az építendő pálya mentén, a m. kir. távirda-igazgatás által meghatározandó módon és időben, a már lerakott vasíitvágányon, saját költségén szétosztani. Az üzleti vezetékek átadásakor az engedélyes számlájára épített üzleti vezetékek összes leltári állománya az engedélyes birtokába megy át. Jogában áll azonban a m. kir. távirda-igazgatásnak a vaspálya mentén fennálló oszlopokra bármikor államtávirda-vezetékeket alkalmazni, és akkor a távirda-oszlopok, az állam költségén való fentartásának kötelezettsége mellett a m. kir. távirda-igazgatás ingyen tulajdonába mennek át. A vasutüzleti távirda-vezetékeket az engedélyes a m. kir. távirda-igazgatás szokott ellenőrködése mellett kizárólag csak azon sürgönyzésekre használhatja, melyek a vasúti üzlet czéljából az igazgatóság és alárendelt közegei, vagy ez utóbbiak által egymás közt váltatnak. Jogosítva van azonban a m. kir. távirda-igazgatás, a pályaigazgatósággal egyetértve ezen üzleti vezetékeknek, a mennyire az üzleti forgalom megengedi, úgy állami, mint magánsürgönyök továbbítására illő ellenőrzés melletti használását kívánni és elrendelni. Ez esetben azonban a használat módja és a távírás díjának az engedélyes s a m. kir. távirdaigazgatás közti megosztása külön egyezmény által fog szabályoztatni. Hasonlóan külön egyezményben állapittatnak meg az engedélyes és a m. kir. távirdaigazgatás közt azon feltételek is, melyek a vaspálya mellett felépített távirda-vezetékek felügyeletét, fentartását s az azokon netalán későbben a vaspálya-igazgatóság kívánatára eszközlendő változásokat, vagy áthelyezéseket, s általában mindazon távirdai ügyeket illetik melyek a fennebbi pontok által még nem szabályozvák: 12. §. A fuvarbérek maximuma az engedélyezett pálya számára a következő határok közt szabatik meg: a) Legmagasabb árszabási tétel személy- és kilométerenkint: az I. osztályban 4*75 o. é. kr. ezüstben, a II. > 3*56 > > > > a III. > 2-37 »;.}»;.» > Az I. és II. osztályú kocsik az elsőrendű pályákon használt másodrendű kocsikhoz hasonlóul szereltethetnek fel. Uti podgyásznál az egész, jegyenkint 25kgrm-ot meghaladó súlytöbblet 10 kgrm-nyi súlytételekre, a gyorsáru pedig 5 kgrm-nyi súlytételekre felvéve, kikerekíthető. Minden 10 kgr. podgyász-túlsúly után kilométerenkint 0.211 kr.

s 100 kgr. gyorsáruért pedig kilométerenkint 2-11 kr. számitható ezüstben. b) Az árúk szállítására nézve legmagasabb árszabási tételként megállapíttatik 100 kgrm. és kilométerenkint az I-ső darabárúosztályban 0.79, a II. mérsékelt darabárúosztályban 0.53, és a terjedelmes árúk után 106 kr. ezüstben. A kőszén, só, tűzi- és épületfa, trágya, kő és tégla után, ha teljes kocsirakományokban szállittatnak, 100 kgr. és kilométerenkint mint legmagasabb árszabási tétel 041 kr. számíttatik ezüstben. A kocsirakományokban feladásra kerülő egyéb árúkra nézve a mérsékeli darabárúosztály fentebbi tétele szolgál maximalis díjtételként. 19»