Képviselőházi irományok, 1881. XVIII. kötet • 650-705. sz.

Irományszámok - 1881-667. A belügyminister és pénzügyminister jelentése az aldunai elepesek ügyében

667. szám. 107 körülmény nem gátolja, a mennyiben ezt a betelepitésre alkalmas tér engedi, lehető kedvezményekben fognak részesülni. Minden alkalommal azonban figyelmeztette azokat, kik ezen ügygyei foglalkoztak, hogy a bevándorlás ne legyen nagyobb mérvű, mintsem azt azon helyi viszonyok engedik, hová a település szándékoltatik. A bevándorlási mozgalom, mely eleinte csak 300 család behozatalára irányult, több a kormány hatáskörén kivül álló tényező 'közreműködésével oda fejlődött, hogy 300 család helyett körülbelül 1000 család költözött be, s ezek túlnyomó része a legszegényebb néposztályból való volt. Közülök alig egyharmad rész volt keresetképes; kétharmad részök gyermekekből és tehetetlen Öregekbö'1 állott. Midőn a bevándorlás nagyobb mérvet kezdett Ölteni, ez eredeti felosztási tervtől eltérőleg addig is, mig újabb földterületek jönnek rendelkezés alá, fel kellett a jószágigazgatót hatalmazni, hogy a bevándorlottak ideiglenes elhelyezhetése végett a telephelyeket átmenetileg 7 holdra apaszsza, mely terület azonban a telepítésre szánt földek folytatólagos kijelölése által később az eredetileg megszabott földilleíményre fog felemeltetni. Ámde a bevándorlók folyton növekedő számánál fogva a rendelkezésre álló terület a földilletmény korlátozása mellett sem leendett elégséges elhelyezésükre. A beköltöző székelyek nagy számára való tekintettel ugyan már előbb sürgetve lett az aldunai VIII., úgyszintén az I—

V. öblözetek ármentesitési munkálatainak szakszerű kidolgozása, — ámde ha e szakmunkálatok elkészülnek is, az I. öblözeten kivül, mely a nagy-becskereki tiszaszabályozási társulatba való belevonás útján legközelebb fog mentesittetni, a többi öblözetek mentesítését még a birtokviszonyok rendezése is kell, hogy megelőzze, s az ily kérdések megoldása a dolog természeténél fogva hosszabb időt igényel. Másfelé kellett tehát gondoskodni a feles számú székely családok elhelyezéséről, a mint erről alább bővebben lesz szó. Ideiglenes elhelyezésöket a VI. és VII. öblözetben igen nehezítette az, hogy aránylag kevés volt a betelepültek közt az alkalmas munkás, s hogy az ott kínálkozó legjelentékenyebb kereseti forrásra — a kubikolásra — részint a munka szokatlanságánál, részint pedig a munkaképeseknek szegény és gyenge voltánál fogva csak igen kevés volt közülök alkalmatos. Az árterületen s a szomszédos községekben kínálkozó gazdasági munkán kivül a részökre távolabb vidékeken szerzett aratási munkálatok nyújtottak jelentékenyebb bevételi forrást, mert összesen 855 felnőtt s 60 gyermek lett közülök aratásra s más munkára elszegődtetve. A munkaadók egy része a legnagyobb előzékenységgel viseltetett a szegény sorsú betelepülők iránt, de viszont kiemelendő, hogy más része a munkaadóknak visszaélt a helyzettel s nem a legjobb bánásmódban részesítette a munkásokat, ugy hogy e tekintetben is sok alapos panasz merült fel. Nem lehetetlen, bogy a lelkes fogadtatás, melyben az érkezettek részesültek, demoralizálólag hatott némelyikökre. így történt, hogy mindjárt érkezéskor némelyek a munkához csak erőhatalommal voltak szoríthatók. Akadt köztük több, ki elszökött, midőn aratási munkára menetel végett hajóra kellett volna szállnia. Másokat túlságos ígéretekkel csalogattak ki Bukovinából; kész házzal s a mezőhegyesi birtokból 15 holddal kecsegtették őket. Némelyek e szép Ígéretek fejében fekvő vagyonukat, mások családjukat hagyták künn, s ilyenekből állott a Bukovinába visszamenő csoport, mely azonban mindössze is, az útlevéllel visszamenőket és a szökevényeket egybefoglalva, csak 65 családot tett ki. Hogy meggyőződjék a bevándorlók állapotáról, a pénzügy minis ter felkérte gróf Bánffy Béla országgyűlési képviselő urat, a csángó-egylet bizottsági tagját, hogy a helyszínén szerezzen meggyőződést a bevándoroltak állapota felől, ki is szíves volt ezen megbízatást elvállalni \i* »