Képviselőházi irományok, 1881. XV. kötet • 561-646. sz.

Irományszámok - 1881-572. A véderő bizottság jelentése, „az V-ik és VI-ik csendőrkerületi parancsnokságok legénységi állományának ideiglenes kiegészitése tárgyában” benyujtott törvényjavaslatról

40 572. szám. Miután a törvényjavaslat ministeri indokolása teljesen kimerítő', a bizottság csakis azon indokok felemlitésére szorítkozik, melyek a bizottságot e törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadására bírták. A bizottság tekintetbe vette mindenekelőtt, hogy az V-ik és Vl-ik csendőrkerületi parancsnoksá gok felállítását nemcsak azért követeli a közbiztonság érdeke, hogy az eddigi helytelen szervezetű közbiztonsági őrség végre-valahára teljesen megszűnjék és helyébe a katonailag, tehát megfelelőbb szervezetű csendőrség az egész országban életbe lépjen, hanem azért is, mert a közbiztonsági szolgálatnak részben csendőrség, részben pedig a régi szervezetű őrség, tehát szervezetre nézve egymástól nagyon is lényegesen különböző közegek által való teljesítése, mint ez még jelenleg történik, nem válhat a közbiztonsági szolgálat és így tehát magának a közbiztonságnak előnyére. De figyelembe vette azt is, hogy e parancsnokságok felállítását maga az intézmény érdeke is követeli, miután ez intézmény rendeltetésének megfelelni, az ahoz fűzött reményeket teljesen valósítani csak akkor lesz képes, ha teljesen szervezve, a közbiztonsági szolgálatot az egész országban kizárólag saját közegei által fogja teljesíteni. Ha tehát ugy a közbiztonság, valamint magának az intézménynek érdeke is, az V-ik és Vl-ik csendőr kerületi parancsnokság felállítását követeli, természetes, hogy a bizottságnak el kellett fogadnia azon eszközöket is, melyekkel ez lehetővé válik. Az 1881. évi Il-ik törvény czikknek 1. §-a szerint a csendőrségi legénység állománya kizárólag önként jelentkezőkből egészítendő ki. A kiegészítés ezen módja, noha igénybe vétetett minden lehető eszköz, nem bizonyult azonban elégségesnek, miután a jelenleg fennálló négy csendőrparancsnokság legénységi állományában a hiány még mintegy 500 főre rug. Ha tehát fel is tételezhető, hogy az önként jelentkezők száma idővel szaporodni fog és elegendő lesz nemcsak a fentebb jelzett jelenlegi hiány, hanem egyúttal a rendes évi fogyaték pótlására is, nem remélhető azonban, hogy ez önkéntesek száma elégséges legyen az V-ik és Vl-ik parancsnokság felállításához egyszerre szükséges nagyobb mennyiségű legénységi állomány fedezésére. Miután tehát a szükséglet önkéntesek által nem fedezhető, nem maradt más mód, mint a parancsnokságok első felállításához szükségelt legénységi létszámot védkötelezetteknek a csendőrséghez való beosztása által fedezni. A törvényjavaslat 1. §-a szerint a csendőrséghez áthelyezendő legénység, a honvédség 1879., 1880. és 1881-ik évfolyambeli egyéneiből veendő. A bizottság teljesen érezte és méltányolta azon terhes kötelezettséget, mely az ezen javaslat értelmében a csendőrséghez áthelyezett egyénekre háramlik, de ezek daczára el kellett ismernie a törvényjavaslat ezen intézkedésének szükséges és helyes voltát, miután egyrészt a kiegészítésnek más módon való eszközlése, esetleg még terhesebb kötelezettséggel sújtaná az illetőket, másrészt pedig, mert való, hogy a terhes és fontos feladatokkal járó csendőri szolgálat katonailag teljesen kiképzett, testileg teljesen kifejlett egyéneket igényel, miért e czélra mindenesetre előrehaladottabb korúak és nem fiatal fejletlen ujonczok használandók. A bizottság szükségesnek tartja hangsúlyozni egyrészt azt, hogy ez intézkedés átmeneti melynek czélja kizárólag ez alkalommal az V-ik és "VT-ik parancsnokság felállítását lehetővé tenni, másrészt pedig azt, hogy az ezen törvényjavaslatban megállapított 1 év és 9 havi szolgálati idő csak maximálisnak tekintendő, miért önként értetődik, hogy ezen szolgálati időn belől is a legrégibb korosztálybeliek közül annyian fognak mindenkor visszahelyeztetni a honvédséghez, a hány a csendőrségi szolgálatra alkalmas, önként jelentkező egyén pótlásként rendelkezésre áll, mi e terhes kötelezettséget mindenesetre némileg enyhíteni fogja.