Képviselőházi irományok, 1881. XIV. kötet • 496-560. sz.
Irományszámok - 1881-512. Törvényjavaslat, a részletügyletről
74 512. szám. Melléklet az 512. számú irományhoz. Indokolás, „a részletügyletről" szóló törvényjavaslathoz. Értékpapíroknak, különösen sorsjegyeknek és állampapíroknak eladása részletek fizetése mellett újabb időben rendszeres iparszeríí üzletté fejlődött; de ezen fejlődésében egyuttaljszámos visszaélésekre is vezetett. Ezen visszaélések nálunk annál nagyobbak lettek, mióta a szomszéd Ausztriában az állami és másféle sorsjegyeknek, vagy az azokra való nyereség kilátásának részletfizetés mellett való eladása törvény által (1878. június hó 30-án) kellő korlátok közé szoríttatott. A visszaélések s általában a módozat, a melylyel ez az üzlet az országban folytattatott, a közvélemény részéről határozottan meg lett támadva. A sajtó, a szakirodalom, a jogászgyűlés tüzetesen foglalkoztak ezen ügy gyei és annak törvényes rendezését kívánták. Ezen óhajoknak kíván megfelelni az ezúttal előterjesztett törvényjavaslat, melynek bővebb indokolásául szolgáljanak a következők: A közforgalom tárgyát képező értékpapíroknak részletek fizetése mellett való eladása főkép a közvetlenül lefolyt két-három év alatt oly számos és valóban megbotránkoztató visszaélésekre adott alkalmat, hogy az eféle üzleteknek egyszerű eltiltása első pillanatra talán indokoltnak tűnik fel. Ha mindazonáltal figyelembe veszszük azt, hogy ezen üzlet — visszaéléseitől felszabadítva — közgazdasági szempontból, főkép viszonyaink közt, eléggé fontos, miután egyrészt az értékpapíroknak, nevezetesen az állampapíroknak a köznép körében való terjesztését előmozdítja és másrészt az apránkint befizetendő részletek pontos teljesítése folytán mintegy takarékosságra és pontosságra kényszeríti a vevőt s így mint kényszertakaréktár hat: az emiitett üzletnek továbbra való megengedése czélszertínek látszik és pedig annyival is inkább, mert kellő korlátok és az üzleteknek alkalmas ellenőrzése mellett nem lehetetlen mindazon visszásságokat elhárítani, a melyek ellen eddig oly hangos és joggal súlyos panaszok emelkedtek. Ezen szempontokból kiindulva, szabályoztatik a jelen törvényjavaslatban a részletügylet. Mindenekelőtt szükséges tisztában lenni az iránt, hogy a szóban álló üzlet folytatására követelhető-e és milyen subjectiv qualificátió. Az az eszme, hogy ez az üzlet Mlön hatósági engedélyhez köttessék, nem látszik czélszerűnek; miután az engedély föltételei előre törvényileg alig határozhatók meg, másrészt pedig az illető hatóságnak önkényére bízni az esetről esetre adandó engedélyek feltételeit, nemcsak a mai kor igényeinek s általában közigazgatási és jogi viszonyainkkal ellenkező, de különben is az engedélyt adó hatóság eljárása által oly erkölcsi felelősséget vállal az üzlet ildomos folytatása tekintetében, a melynek a gyakorlatban alig tudna megfelelni s igy sok esetben épen az engedélyezés oly visszásságokra vezethetne, a melyeket elkerülni kell. Egy további módozat, az üzlet vezetőinek soliditását mindjárt az üzlet megkezdésekor megállapitni abban állhatna, hogy ezen emberektől megfelelő biztosíték letétele követeltessék. Tüzetesebb megfontolás után mindazáltal ez a módozat is mellőzendőnek tűnik fel. Igaz ugyan,
