Képviselőházi irományok, 1881. XIV. kötet • 496-560. sz.
Irományszámok - 1881-511. Törvényjavaslat, a kikötői illetékről
511. szám. 69 A kikötő-illetékek ezen rendszere az eddigi tapasztalatok szerint nem mutatkozott kedvezőnek. A különböző illetékeknél alkalmazásban levő különböző kiszabási alapok, de még inkább az illetékek beszedésére vonatkozó szabályzatok sokfélesége nemcsak bonyolulttá T tette az eljárást, hanem megnehezítette sok esetben az illetékek nagyságának meghatározását, és kellemetlen súrlódásokra adott alkalmat fél és hatóság közt; a fiumei tengerészeti hatóság ez okból már 1872. évben magyarázó rendelettel oktatta a révhivatalokat, a nélkül azonban, hogy a magukban bonyolult illeték-rendszabályok alkalmazása ez által egyszerűbbé és könnyebbé lett volna. Egy további hátránya az eddigi illetékrendszernek az, hogy az igen kis hajók (jelesen már a 11 tonnástól kezdve) illeték alá vonatnak; ez a hátrány főkép újabb időben kezd érezhetővé válni, a midőn a kisebb hajók amúgy is a viszonyok következtében kevesebb keresetre tettek szert. Nagy visszásság mutatkozik a fény torony-illetéknél. Ez az illeték ugyanis csak Fiúméban, (ép ugy, mint az osztrák tengerpartokon, csak Triestben) jár, még pedig a hajó útjában fekvő fénytornyok arányában. Ezen rendszabály tehát a fó'kikötökbe járó hajókat sújtotta s ki volt játszható az által, hogy ha a hajó előbb egy másik belföldi kikötőben köt ki. De eltekintve ett'>l az által, Hogy mindig újabb és újabb fénytornyok állittatnak fel, idővel mindinkább terhessebbé vált ez az illeték, és ha némileg alaposuak látszott volna is az az elv, hogy a hajók a szerint, a mint a világítás előnyét igénybe veszik, fizessenek is aránylag nagyobb illetékeket, a midőn több fénytorony mellett haladnak el, ez az elv a tényleges gyakorlatnál az igazságnak már azért sem felelt meg, minthogy a nappal a fénytornyok mellett elhaladó hajóktól is, az illeték csak ugy szedetett, mint az éjjel arra menőktől. Az eddig észlelt visszásságok elhárítása czéljából a jelenlegi törvényjavaslat a következő elveket tartalmazza: — az eddig különböző czím alatt szedett hajózási illetékek helyett csak egyféle kikötői illeték fog szedetni, a mely kizárólag a hajó tonnatartalma, tehát a hajó kereskedelmi jelentősége szerint vettetik ki; a kisebb hajók, a melyek leginkább a helyi forgalom és a közel vidékek érdekei czéljából folytatják a hajózást, az illetékek tekintetében előnyben rés megülnek, a mennyiben ugyanis az illetékmentesség 10 tonna helyett 25 tonnáig terjed, s azonkívül is a kisebb tonnatartalmú hajók kisebb illetékek alá esnek, mint eddig; — végre az egyes illetékek ugy szabattak meg, hogy a kincstárnak a tonnailletékekből származó jövedelme jövőre nézve is körülbelül ugyanaz maradjon, mint a milyen az eddig volt. Ezen elvek szerint készült javaslat tartalma a következő: —kikötőinkbe érkező minden hajó illetéket tartozik fizetni (1. §.), fizeti pedig ezt az illetéket tonnatartalma szerint; a tonnatartalom a nálunk érvényes törvény, jelenleg tehát az 1871 : XVI. törvényczikk alapján határoztatván meg (2. §.); a kikötői illeték fizetésére nézve a kötelezettség abban a pillanatban keletkezik, a melyben a hajó a kikötőbe érkezett — (3. §.). A 4., 5. és 6. §. a kikötői illetékek nagyságát szabályozza. Miután ezen illetékek eddig, a mint már említve volt, különböző czímeken és eltérő módozatok közt szedetett, az összehasonlítás nem könnyű. Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy még eddig a tonnailletéktől (s az azzal kapcsolatos segélyalap százaléktól) a hajók csak egész 10 tonnatartalmukig s a fénytorony-illetéktol egész 15 tonnatartalmukig voltak mentesek, jövőre a kikötői illetéktől a hajók egész 25 tonnáig fel lesznek mentve. Az új illetékek jelentőségének felismerése czéljából álljon a következő összeállítás : A hajó tonnánkint :
