Képviselőházi irományok, 1881. XIV. kötet • 496-560. sz.

Irományszámok - 1881-505. A közoktatásügyi bizottság jelentése, „a gymnasumi és reáliskolai oktatásról” számú törvényjavaslat tárgyában

50 505. szám. désnek, nemcsak felekezeti, hanem nemzeti tekintetben is sok hazafias erőt neveltek, tehették pedig ezt főképen azért, mert az intézkedésnek törvényben gyökerező joga és szabadsága erősbitette az ethikai alapot, a felelősség érzetét s kifejtette a versenyt, mely szabad mozgást föltételez, s egyedül üdvöt hozó. Nem kötelezhetők végre már azért sem e javaslat elfogadására, mert az 1790/91-iki XXVI-ik törvényczikk 10-ik pontjának világos rendelkezéseivel szemben, a melyek az esetleg bezárandó iskolák vagyonának kezelését — a mennyiben az alapítók vagy jogutódaik ily esetre eleve nem rendelkeztek — az intézkedést a felekezeti hatóságra ruházzák, nem számol, hanem más, az idézett ponttal incompatibilis föltételeket állapit meg. Ezek volnának főbb indokaink, a melyek arra birtak, hogy e javaslattól hozzájárulásunkat megtagadjuk. De létezik még egy fontos körülmény, melyet szó nélkül nem hagyhatunk, a mely az imént kimondott elhatározásunkra nem csekély befolyást gyakorolt, s a melyet fennebb már jeleztünk is. E törvényjavaslatban ugyanis a lényegesre, t. i. a középiskolák szervezésére, az oktatás jó eredményének lehető biztosítására, láthatólag kevesebb súly van fektetve, mint a felügyelet kiterjesztésére, szigorítására; ezt már magában véve is hibának tartjuk; nem kevésbé hibának tartjuk azt is, hogy kipróbált intézmények olyanokkal vonatnak egyenlően és túlságos felügyelet alá, a melyek még csak vajúdnak; hiba — szerintünk — az is, hogy felügyelet tekintetében — egyes emberekre — biztosokra, kerületi igazgatókra — oly feladatok ruháztatnak, a melyekkel egyes ember sikeresen meg nem birkózhat; mert hiszen feladatuk az lenne, hogy egész tantestületek fölött döntsenek. Mindezekben s még másokban is e törvényjavaslat oly czélzásokat éreztet, oly intézkedéseket akar létesíteni, a melyeket mi el birunk képzelni egy külön, rendkívüli törvényben egy büntető törvénykönyvben, vagy egy rendőri szabályzatban, de egy középiskolai törvénybe befogadhatóknak azokat nem ítélhetjük. így pl. a tankönyvek czenzurájának czéljáúl minden megkülönböztetés nélkül az van kitűzve: nem foglaltatnak-e bennök állam- és nemzetellenes tanok; a felügyeletnek egyik főfeladata pl. az, hogy állam- vagy nemzetellenes üzelmeket keressen. Ez nem tanügyi, hanem rendőri feladat. Ha a multak nem tanítottak volna reá, a közelmúlt és a jelen mindenesetre reátaníthatott, hogy léteznek nemzetiségi jellegű, felekezeti iskolák, a melyekben hazafiság tekintetében megbízni nem lehet, a melyekre nézve tehát az államnak nemcsak érdeke, hanem kötelessége is szigorú, kivételes rendszabályokhoz folyamodni; de a midőn mi ezt elismerjük s ezekhez hozzájárulásunkat készségesen fölajánljuk, nekünk határozottan kell tiltakoznunk az ellen, hogy egy megbízhatatlan, törpe töredék miatt, a hazafiság tekintetében századok folyamán, a legsúlyosabb csapások között kipróbált intézmények nagy többsége is, a megbízhatatlanokkal egyazon elbánásban részesüljön. Mi elismerjük azt, hogy a rendőrségnek az a feladata, hogy a gonoszt szemmel tartsa, ha kell, üldözze; de hogy azért, mert gonoszok is léteznek, az egész társadalomban gonoszt lásson, keressen, vagy csak gyanítson is, azt mi jogosnak el nem ismerhetjük, mert ez határozottan oly reactionarius doctrina, — mely becsületbe és szabadságba vág. Mi leghatározottabban megtagadjuk ahhoz való hozzájárulásunkat, hogy ilyesmi közoktatás czímén a magyar nemzet törvénykönyvébe iktattassék. Az itt letett főbb indokoknál fogva, mi a törvényjavaslatnak a kormányhoz való visszautasítását s más alapon való új szövegezését ajánljuk. Kelt Budapesten, 1883. évi február hó 20-án. Hegedűs László s. k., Herrnan Ottó s. h., bizottsági tág. bizottsági tag.