Képviselőházi irományok, 1881. XIV. kötet • 496-560. sz.
Irományszámok - 1881-525. Az igazságügyi bizottság jelentése, a főrendiháznak „az uzsora és káros hitelügyletekről” szóló törvényjavaslatra vonatkozó többrendbeli módositásai tárgyában
525. szám. 151 tartozásnak uzsorás minőségét kifogáskép fel nem hozza és bevárja, mig a biró őt elitéli s a végrehajtást ellene elrendeli: ugy az ebből eredhető esetleges kár őt méltán sújtja. De ha megadatnék is az adósnak a kártéritéshezi igény joga: igen nagy nehézséggel járna, sőt gyakran lehetetlen lenne a kárnak, s annak mennyiségének birói megállapítása. Kártérítési perben megállapítandó, hogy kár létezik; azután megállapítandó a kár mennyisége és az, hogy ázt ki és minő czélzattal követte el, vagyis be kell bizonyítani, hogy a létező kár valamely alanynak szándékos vagy vétkes cselekményéből, vagy véletlenből származott. A kár lehet közvetlen és közvetett. — Az adós oly közvetett károkat számithatna fel, melyekben a causalis nexust, hogy azok szükségképen az uzsorás hitelügyletből keletkeztek, nem lehetne megállapítani. Ha még ehhez hozzá adjuk, hogy a kártérítési kötelezettség átszáll az örökösökre is, mely körülmény kiszámithatlan következményeket vonna maga után: kétségen felül áll, hogy a főrendiház indokaiban használt kifejezés szerint is >a hitelező egy bizonytalan terjedelmű kötelezettséggel < fény égettetnék, a mi számtalan zaklató perekre nyújtana alkalmat. Ha a hitelező mindazon vagyoni előnyt visszaadja, a mit az adóstól kapott és annak 6°/ 0 kamatait, az igazságnak teljesen elég van téve. Ez okokból a főrendiháznak a 8-ik §. 2. pontjában indítványozott módositványt az igazságügyi bizottság a tisztelt képviselőháznak elfogadás végett nem ajánlhatja. A főrendiház a 9. §-t ekkép óhajtja módosítani: >Az uzsora-vétség miatt a büntető eljárásnak a sértett fél vagy házastársa, vagy a fel- és lemenő rokonok, illetőleg a gyám- vagy gondnok indítványa folytán van helye, s a közvádló a fennálló szabályok és törvényes gyakorlat értelmében jár el. Az indítvány a három évi elévülési határidőn belől az 1878: V. t.-cz. 112. %-ában előirt három havi határidő éltelte után is élőterjeszthető és vissza nem vonhatót. Az igazságügyi bizottság e módositványt elfogadta és a t. képviselőháznak elfogadásra ajánlja, mert nem vonhatja kétségbe • azon nézet helyességét, hogy a büntető törvénykönyv 113. §-ának intézkedése csakugyan nem kielégítő, s a sértett fél indítványára üldözhető bűnös cselekmények bizonyos eseteiben meg kell adni az inditványozás jogát a legközelebbi rokonoknak, illetőleg azok gyámjainak vagy gondnokainak is; sőt az ilyetén bűnös cselekmények — miként a büntető törvénykönyv csakugyan el is rendeli — bizonyos esetekben hivatalból is üldözendők. Az uzsoravétség eseteiben az igazságügyi bizottság már csak azért is kitérj esztendőnek véli az inditványozás jogát az adós legközelebbi rokonaira, illetőleg azok gyámjaira és gondnokaira, mert az adós állásának elvesztése miatti aggodalomból gyakran nem meri megtenni a feljelentést vagy szégyenli tán becsületszóval isferősített kötelezettségének nem teljesítését, és mert a vagyoni pusztulás nemcsak az adóst, de családját is érdekli. A főrendiház 10. szám alatt egy új §. felvételét indítványozta, mely szerint: >Ha egyes községekben vagy vidékeken az elszegényedés átalánosan mutatkozik és gyanu-okok merülnék fél az iránt, hogy azt az elharapódzott uzsora okozza, vagy más jelek az uzsora élharapódzására mutatnak, a közigazgatási bizottság az ügyállást megvizsgáltatja, s ha a gyanút alaposnak találja, az igazságügyi ministerhez felterjesztést intéz, ki annak alapján az eljárást hivatalból elrendelheti.« Az igazságügyi bizottság e módositvány intentióját közérdekből helyesnek s ennélfogva elfogadandónak tartja. Mindamellett ezt akép óhajtja módosítani, hogy a szöveg 7-ik" sorában e szó után : iigazságügyministerhez* ezen szó igtattassék >indokoltt.
