Képviselőházi irományok, 1881. XIV. kötet • 496-560. sz.

Irományszámok - 1881-518. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „az 1872. évi X. t.-cz. érvényen kívül helyezéséről s a rima-murány-salgótarjáni vasmű részvénytársasággal, a tiszolcz-vashegyi vasut kiépitésének mellőzése s ezzel összefüggő egyéb kérdések rendezése tárgyában kötött szerződés beczikkelyezéséről” szóló törvényjavaslat tárgyában

518. szára. Ili réve-nádasdi B) részvények a kincstárra nézve — tekintettel a vasút csekély, majdnem semmi jöredelmezóségére, — alig birnak értékkel, mig a szerződő vasmű-társaság ily módon egyedüli birtokosává lévén a pályának, megtakarításokat eszközölhet; az ózd-nádasdi vonalrészre nézve a beváltási és szállományi jogról való lemondás, miután e pálya már geografikus helyzete szerint sem lehet értékes közforgalmi szempontból, szintén nem kifogásolható; végül a gömöri iparvasutak részére biztosított összeg alól való felmentés, miután az 1878-iki szerződéssel már úgyis megadatott a kiépítés megtörténtéig, a kötelezettség maga pedig csak 10 évre vállaltatván, igénybe már ugy sem volna vehető, gyakorlatilag áldozatnak a kincstár részéről alig tekinthető, mig más oldalról a tehermentesítés a vasmű-társulatra nézve nyilvánvaló előnyökkel jár. Ezen okok alapján a szakbizottság teljesen elfogadván a jelen szerződés álláspontját, egyúttal hozzájárul a törvényjavaslat 4. §-ában kért azon felhatalmazás megadásához is, hogy a gömöri iparvasutak ügyének teljes tisztázása érdekében a kamatbiztositéki viszony véglegesen rendeztessék. Tekintettel az ezen kérdésnél felmerült soknemű nehézségre, de különösen tekintettel arra, hogy az ajánlott garantiális összegek behajtása, — a mennyiben jogilag keresztül vihető volna — aránytalan terheket róna a közgazdasági válság által úgyis megviselt érdekeltségre, a bizottság elfogadja a kiegyezési alapot s miután a kormány szóbeli felvilágosításai szerint a kiegyezés már csaknem az egész összegre nézve, két jelentéktelenebb ajánlat kivételével, megköttetett, természetesen a törvényhozási jóváhagyás feltétele mellett, ahhoz járul. A részletekre nézve a 2. §. két végső sora következőleg volna szövegezendő: >a nevezett vasmű-részvénytársaságra való átruházása iránt 1882. évi ápril hó 27-én megkötött szerződés azon megjegyzéssel, hogy a XII. pontban foglalt határidő a nevezett társaság utólagos nyilatkozata által 1883. márczius hó végéig meghosszabbíttatott —jóváhagyatik és beczikkelyeztetik. < Ezen beszúrást a XII. pontban foglalt obligo tekintetében a felmutatott nyilatkozat alapján, netaláni helytelen interpretatiók meggátlása czéljából vélte szükségesnek a bizottság. A 4. §. a tényleges, fentebb érintett viszonyoknak megfelelöleg igy volna szövegezendő: >A közmunka- és közlekedési és a pénzügyi ministerek felhatalmaztatnak, hogy a gömöri iparvasutak engedélyezése alkalmából az 1871. évi XXXVII-ik és 1873: XL. t.-cz. által beczikkelyezett szerződések értelmében kamatbiztositást vállalt többi magánérdekeltséggel a kamatbiztositási kötelezettségnek megváltása fejében, összesen 300,000 írt erejéig kiegyezhessenek olykép, hogy ezen összegből mindenik fél kamatbiztositási kötelezettsége arányában reá eső részt az államkincstár javára egyszer s mindenkorra készpénzben fizesse le s az ezen biztosítási viszonyból folyó mindennemű jogai és követeléseiről az államkincstár javára véglegesen mondjon le. Az ezen egyezséghez netalán nem járuló felekkel szemben az eredeti szerződésben kikötött eljárás lesz érvényesítendő. Kelt Budapesten, 1883. évi február hó 26-án. Gróf Bánffy Béla s. k., György Endre s. k., elnök. előadó.