Képviselőházi irományok, 1881. XIII. kötet • 426-495. sz.

Irományszámok - 1881-432. Törvényjavaslat, a magyar korona országai egyesitett czímerének és az ország külön czímerének magánosok és magán jellegű testületek, vállalatok és intézetek által való használhatásáról

432. szám. 45 A bevezetés szerint vagy a magyar korona országainak egyesitett czímere, vagy az ország külön czímere használható. E használatra a javaslat 1. % a az engedélyezési rendszert állapítja meg, mely indokolását fentebb általánosságban mondottakban találja. E rendszerből foly, hogy bizonyos qualificatiót kell megállapítani, mely nélkül az ezen országczímerek használhatásában rejlő kedvezmény nem adományozható. Az engedélyt a fentebb előadott oknál fogva a ministerelnök adja meg, ki azonban a szűkebb értelemben vett Magyarországra vonatkozólag a m. kir. belügyminister, Horvát- és Szlavonországokat illetőleg pedig a bán véleményét esetröl-esetre eleve kinyeri. Ezen qualificatiót körülírja a 2. §., mely egyszersmind az e tekintetben követendő eljárást is megállapítja, azzal a törvényhatóság első tisztviselőjét (alispánt, polgármestert), HorvátSzlavonországokban az ezeknek megfelelő hatóságokat bizván meg. Ezektől a felszerelt kérvények a belügyminister, illetőleg a bán útján saját véleményük előadásával kerülnek a ministerelnök elé, ki a határozat hozatala előtt a körülmények szerint még az illetékes szakministert, p. o. iparosok vagy gyárosoknál a kereskedelmi ministert is meghallgatja. A kérdéses czímerek használhatásának engedélyezése kedvezmény lévén, indokoltnak mutatkozik, hogy azért bizonyos díj (taxa) fizettessék, melyet a 3. §. mérsékelten 50 frtban állapit meg. E §. azonban lehetővé teszi azt, hogy kiválóan figyelemre méltó esetekben az illető a díj lefizetése alól fel is mentethessék. Nagy súlyt fektetek a 4. %-ban foglalt intézkedésre. Szerintem meg kell akadályozni, hogy hitel- és pénzintézetek saját kibocsátású hitelpapirjaiknak a külföldi tőzsdéken forgalomba hozatalánál e czímerek egyikét vagy másikát reclamul ne használhassák, s ne ébreszthessék a külföldön a hitet, mintha papírjaikhoz a magyar államnak valami közé volna. E czélból hitel- és pénzintézeteknél e czímerek használhatásának engedélyezése kizárólag a törvényhozásnak tartatik fenn, mi egy ily intézetnél az 1873. évi XXVI. törvényczikk (9. fejezet, 63. §.) tényleg megtörtént. Az 5. §. czélja, az átmenetet a tényleges állapotból abba, melyet az új törvény kíván, szabályozni, s ez által lehetővé tenni. A méltányosság kívánja, hogy azoknak, kik 1881. év végéig az egyesitett vagy a külön magyar czímert jóhiszemüleg használták s folyvást használják, bizonyos határidőn belől megadassák a mód, hogy a törvényes állapottal összhangzásba jöhessenek. A 6. §. első bekezdése indokolást nem igényel, a második bekezdésre nézve azonbau megjegyzem, hogy a m. kir. >udvari« czímet egyes kiválóbb czégek nem hatóságok, hanem az illetékes udvari hivatal útján nyerik s' hogy e czímmel régi gyakorlat szerint az ország czímerének használata köttetett az illetők által össze, miért is kívánatosnak — mert indokoltnak — tartom, hogy e régi gyakorlatot á törvény szentesítse s intézkedéseibe felvegye. A 7—11. §§-ok oly világos és magától érthető intézkedéseket tartalmaznak, hogy azoknak bővebb indokolása alól magamat felmentettnek tekinthetem. Budapesten, 1882. évi deczember hó 20-án. Beadja: Tisza Kálmán *. &., ministtrdnök.