Képviselőházi irományok, 1881. XIII. kötet • 426-495. sz.

Irományszámok - 1881-430. A közmunka- és közlekedésügyi minister jelentése, az 1881:LII. t.-czikk végrehajtásáról

430. szám. 39 lett létesített műveletek folytán az Élövizcsatornába találtak lefolyást, az aradi érdekeltség a Csohos-eret a kormánytól kikérendő engedély mellőzésével Arad megye egyszerű engedélye alapján épített zsilip segélyével elzárta, melyről a kormány hatóság, miután ott műszaki közegei nem voltak, annak idején tudomást sem nyert. A Csohos-ér ilyetén elzárása következtében tehát a Nádor-malomcsatorna összes vizei az abba ömlő belvizekkel együtt az Élövizcsatornába tereitettek. A most felsorolt intézkedések folytán előállott új helyzet egy ideig panasz nélkül állott fenn; a nedvesebb időjárás bekövetkeztével azonban Gyula, Csaba és Békés városokra vészthozónak bizonyult, mert a Körös folyóknak huzamosabb ideig tartó áradásai alkalmával a békési zsilip zárvatartása folytán az Élöviz-csatornába beömlő vizek annyira felszaporodnak, hogy azok főleg Békés városát a teljes elöntéssel a legnagyobb mérvben fenyegetik. Hivatali elődöm ezen bajon segítendő, 1874. évi június 16-án 9292. szám a. kiadott rendeletével utasította volt Békés és Arad megyék közönségeit, hogy kebelükből egy-egy küldöttséget rendeljenek ki s hogy ezen vegyes bizottság által teendő véleményes jelentés alapján az 1840: X. t.-cz. határozataihoz képest lehetőleg egyetértő határozatot hozzanak, a mennyiben pedig ez nem sikerülne, a hozandó határozatokat további eldöntés végett a ministeriumhoz terjeszszék fel. Ezen vegyes bizottsági tárgyalás 1875. évi ápril 19-ik és következő napjain megtartatván annak alapján Békés megye közönsége 1876. február 7-én 36. szám alatt, Arad megye közönsége pedig ugyanaz évi január 20-án 28. szám alatt határozott. Békés megye közönsége fentebb idézett határozatával az Élővizcsatornát betömendönek mondotta ki, Arad megye viszont azt fentartatni s a helyreállítási költségekkel kizárólag a Békés megyei érdekeltséget kívánta terheltetni. Hivatali elődöm a már létesített állapotot fentartani s azt a lehetőséghez képest megigazítani kívánván, a fentebb jelzett vegyes bizottsági tárgyalások alapján 1877. évi január 29-én 18,502. szám alatt kelt rendeletével akkép intézkedett, hogy az aradi Körös-szabályozási, valamint a Nádor-malomcsatorna-társulat töltései megfelelő méretekkel kiépíttessenek, továbbá hogy az Élővíz-csatorna jobboldalán annak kezdőpontjától a Csohos-ér teljes elzárásával a gyulavarsándi úgynevezett Schweitzer-magaslatig egy töltés építtessék, ugyanazon magasságra és koronával, mint a Körös védtöltése s végül, hogy az Élövizvezétö csatorna mindkét partján oly töltések építtessenek, hogy a régi fehér Körös-mederbe befolyó vizek kiöntést ne tehessenek. Továbbá 1879-ben intézkedett, hogy az Arad megyei belvizek, melyek addig a Nádormalomcsatornába ömlöttek, attól elvonassanak, és a Csohosér felett a Fehér-Kőrösbe vezettessenek, hogy ennek következtében az Élövizcsatornába csakis a Nádormalom-csatorna őrlövizei találjanak lefolyást. Bár az Arad megyei belvizeknek ekénti rendezése végrehajtatott, mindazonáltal a tapasz, talás azt igazolta, hogy a Nádormalom-csatornán a fentebbiek szerint változott állapotok mellett lefolyó vizek is elegendők arra, miszerint Békés városát a huzamosabb ideig tartó körösi áradások alkalmával esetleg elpusztítsák. De az Élövizvezétö csatorna fentartásának tarthatlanságát leginkább igazolta az 1881. évi sajnos tapasztalat, a midőn ugyanis az Arad megyei Körös-szabályozási társulat, töltései több helyen kiszakadtak, s az ennek folytán kitört árviz az Arad megyei terület nagy esése miatt a Békés- és Arad megye közt eddig természetes magaslatnak tartott választó vonalat meghaladván, az Élövizcsatornába s az ottani Békés megyei területre tódult s ez által Békés, de főleg Gyula város oly helyzetbe jutott, hogy csakis a legkétségbeejtöbb védekezés mellett és rendkívüli pénzáldozatok árán volt a teljes elpusztulás veszélyétől megmenthető. Ezen sajnos tapasztalat folytán a szóban forgó vizszerkezet újabb tanulmányozás tár-