Képviselőházi irományok, 1881. XIII. kötet • 426-495. sz.

Irományszámok - 1881-429. Az igazságügyi bizottság jelentése, „az uzsoráról és káros hitelügyletekről” szóló törvényjavaslat tárgyában

22 429. szám. 429, szám. Az igazságügyi bizottság jelentése, „az uzsoráról és káros hitelügyletekről" szóló, törvényjavaslat tárgyában. Az igazságügyi bizottság >az uzsoráról és káros hitelügy eletekről« szóló, előzetes tárgyalás végett hozzája utasított 96. számú törvényjavaslatot, átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. A bizottság a javaslatot a ministeri indokolásban kifejtett okokon kivül azért tartotta elfogadandónak: 1. mert az eleget tesz azon közóhajtásnak, mely az uzsorával való visszaélés korlátozását évek óta sürgeti és az uzsorát korlátoló törvény megalkotásától társadalmi és különösen közgazdasági viszonyaink javulását reményű; 2. mert a javaslat szakítva az eddigi felfogással, mely az uzsorát a kamattilalom által akarta megfékezni, az uzsorát csak olyan alakban akarja büntettetni, melyben annak a büntető jellege minden kétségen felül felismerhető. Hogy az uzsora pusztításai ellen óvszert a büntetőjogi intézkedésekben kell keresni és hogy erre a törvényhozásnak magánjogi intézkedései nem elegendők, azt igazolja az 1877: VIII. t.-czikk, mely a hitelviszonyok mélyébe vágó intézkedései daczára is az uzsora visszaéléseit kellő határok közé szorítani képes nem volt. A bizottság meg van ugyan győződve, hogy a büntetőjogi intézkedésektől sem várható teljes siker, és hogy a büntetések visszatartó hatása sem lesz elegendő az uzsorával elkövetett visszaélések megszüntetésére ; annyi azonban kétségtelennek látszik és ezt mutatja másutt a tapasztalás, hogy a büntetéssel való fenyegetés és még inkább a büntetésnek szigorú alkalmazása, a mig egyrészről a íegelvetemedettebb uzsorásokra sem tévesztendi el hatását; másrészről vissza fogja tartóztatni azokat, a kik az uzsorával való vádolást már magában véve érzékeny megbélyegezésnek tekintenék; 3. mert a javaslat a mellett, hogy az uzsorát büntettetni rendeli, tekintettel van azon természetes és szükséges korlátokra, melyeket a törvényhozásnak a nem kevésbbé fontos közgazdasági érdekek szabnak. A törvényjavaslat ugyanis nem állapit meg kamatmaximumot oly módon, hogy annak már csak egy százalékkal átlépése is megállapítaná az uzsoravétség tényálladékát. A két véglet közt, t. i. a kamatláb absolut szabadsága, és a törvény által meghatározott kamatmaximum között, a törvényjavaslat középállást foglal el. —• Nem ismeri el az absolut kamatszabadságot, de nem is köti meg a felek szerződési szabadságát. A bizottság