Képviselőházi irományok, 1881. XIII. kötet • 426-495. sz.

Irományszámok - 1881-427. 1882. évi XLV. törvényczikk, a császári királyi szabadalmazott osztrák államvaspálya-társulattal 1882. évi junius hó 8-án kötött szerződés és az ennek 4-ik czikke értelmében kibocsátandó engedély-okmány beczikkelyezéséről

12 427. szám. Mindkét esetben kötelezve van az engedélyes a m. kir. távirda-igazgatás kívánatára az előbbi pontban megnevezett távirda-épitkezésekhez szükséges összegeket az utólagos elszámolásig kamat nélkül előlegezni, és a táwirda-oszlopokat s a többi összes távirda-épifcési anyagokat az építendő pálya mentén a m. kir. távirda-igazgatás által meghatározandó módon és időben a már lerakott vasutvágányon saját költségén szétosztani. Az üzleti vezetékek átadásakor az engedélyes számlájára épített üzleti vezetékek összes leltári állománya az engedélyes birtokába megy át. Jogában áll azonban a m. kir. távirda-igazgatásnak, a vaspálya mentén fennálló oszlopokra bármikor állam-távírda-vezetékeket alkalmazni, és ekkor a távírda-oszlopok az álam költségén való fenntartásának kötelezettsége meMett a m. kir. tévúrdaigazgatás ingyen tulajdonába mennek át. A vasutüzleti távirdavezetékeket az engedélyes a m. kk. táwda-igazgatás szokott eüenőrködése mellett kizárólag csak azon sürgönyzésekre használhatja, melyek a vasúti üztet ezéljaiból az igazgatóság és alárendelt közegei, vagy ez utóbbiak közt váltatnak. Jogosítva van azonban a m. kir. távirda-igazgatás a pályaigazgatósággal egyetértve, ezen üzleti vezetékeknek, a mennyire az üzleti forgalom megengedi, ügy állami, mint magánsurgönyök továbbítására, illő ellenőrzés melletti használását kívánni és elrendelni. Ez esetben azonban a használat módja és a távírás díjának az engedélyes s a m. kir. távirda-igazgatás közti megosztása külön egyezmé^ által fog szabályoztatm*. Hasonlóan külön egyezményben állapittatnak meg az engedélyes és a m. kir. távirdaigazgatás közt azon feltételek is, melyek a vaspálya naeliett felépített táviída-vezetékek felügyeletét, fentartását, s az azokon netalán későbben a vaspálya-igazgatóság kívánatára eszközlendő változtatásokat vagy áthelyezéseket, s általában mindazon távkdai ügyeket illetik, melyek a fentebbi pontok által még nem szabályozvák. 8. §. A szállítási díjakat engedélyes belföldi ezüst- vagy aranypénzben számíthatja, de köteles a mindenkori árkelet tekintetbe vételével megállapított iHetékeket országos értékben elfogadni. Az árszabás átszámítása országos értékre a kormány ellenőrzése meMett az engedélyes megkeresése vagy a kormány rendelkezése folytán hónapról hónapra a közvetlen múlt hóbeli átlagos ezüst árkelet szerint, s rendkívüli esetekben rövidebb időközben is, az előbbi hasonló időközben fennállott ezüst árkelet szerint fog eszközöltetni. 9. §. Az árszabások az engedélyes által időközben leszállíthatok egészben vagy csak a pálya egyes vonalszakaszaira, egyik vagy mindkét irányban, minden szállítási távolságra egyenlően vagy növekvésük esetére nagyobb mérvben. Az ekként leszállított árszabások az előhbeni mértékre ismét felemelhetők, de csak három havi alkalmazásuk után. Ha egy szállító vagy rakmányvállalkozó bizonyos feltételek alatt fuvarbér-leszállitásban vagy más kedvezményekben részesül, úgy ezekben részesíteni kell minden szállítót és vállalkozót, ki ugyanazon feltételeket elfogadja, olyképen, hogy személyes előnynek semmi esetre hely ne adassék. Ily személyes kedvezmények színleges ártérités (refactia) alakjában sem adhatók. Az engedélyezett kedvezmények, vissztéritések sat. a kormány által kiadott általános rendeletek értelmében köznirré teendők.