Képviselőházi irományok, 1881. XIII. kötet • 426-495. sz.

Irományszámok - 1881-448. Törvényjavaslat, az 1885. évben Budapesten tartandó országos általános kiállitásról

122 448. szám. melyek utóbb magánfeiek részéről eszközölt fizetések utján megtérültek. Ha ily nemzetközi kiállításokra áldozott az ország százezrekre menő összegeket, lehetetlen, hogy akkor, a midőn a hazai ipar számára az ország területén mintegy honfoglalást biztosító kiállításról van szó, a elsorolt 75,000 frtnyi segélyt és a 400,000 frtnyi előleget sokalja. A törvényjavaslat 4. §-ában intézkedés foglaltatik arra nézve, hogy az állam által elöegezendő 400,000 frt a kiállítás bevételeiből legkésőbb 1885. év végéig visszafizettessék. Ezen intézkedést a törvényjavaslatba az előleg visszafizetésének biztosítása érdekében volt szükséges felvenni. A javaslat 5. §-a szerint »a kiállítás tiszta jövedelme iparügyi és mezőgazdasági czélokra fordítandó.« E §. intézkedése azon feltevésen alapul, hogy a kiállítás valószínűleg még nagyobb jövedelmet fog nyújtani, mint a mennyi a kiállítási költségek fedezésére szükséges; közgazdaságunk fejlesztése érdekében fel kell tehát használni ez alkalmat arra, hogy a többlet alkalmas par- és mezőgazdasági ügyi czélra fordittassék. A törvényjavaslat 6. §-a rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy e kiállítás befejeztéig az ország bármely részében orsz. iparkiállitás átalában nem, — vidéki vagy részleges iparkiállitás pedig csak a kormány engedélye mellett rendezhető. Az e §-ban foglalt korlátozó intézkedés a rendezendő kiállítás érdekében felette kívánatos. Lehetetlen, hogy az iparosság egész erővel dolgozzék a kitűzött czélon akkor, ha minduntalan majd az egyik, majd a másik vidékről jutnak hozzá felszólítások és unszolások valamely kiállításban való részvétel végett. Ez okból legczélszerübbnek látszik, hogy a kiállítások rendezése 1885-ig kormányengedélytől tétessék függővé; mert ez leginkább nyújt biztosítékot arra nézve, hogy az 1885-ki országos kiállítás sikerét esetleg koczkáztató és csak az erők szétfecsérlésére szolgáló partialis vidéki kiállitások ne jöjjenek létre. Ha a vásártartás, de sőt ha a társulatok alakítása engedélytől tétetik függővé, nincs ok a vásárok és tárlatok közös tulajdonaival biró kiállítás létrehozatalát egészen a szabad cselekvés terére hagyni. A törvényjavaslat utolsó, vagyis 7. §-a a törvény végrehajtását a földmívelés-, iparés kereskedelemügyi és pénzügyministerre bizza. Ez intézkedést a törvény közgazdasági és pénzügyi intézkedései teszik indokolttá. Az előadottak alapján a törvényjavaslat elfogadását ajánlom. Budapest, 1883. évi január hó 10-én. Gróf Széchényi Pál s. fe., földmívdés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minister.