Képviselőházi irományok, 1881. XII. kötet • 354-425. sz.

Irományszámok - 1881-358. Törvényjavaslat, a császári királyi szabadalmazott osztrák államvaspálya-társulattal 1882. évi junius hó 8-án kötött szerződés és az ennek 4-ik czikke értelmében kibocsátandó engedély-okmány beczikkelyezéséről

358. szám. 29 Mindkét esetben kötelezve van az engedélyes a m. kir. távirda-igazgatás kivánatára az előbbi pontban megnevezett távirda-épitkezésekhez szükséges összegeket az utólagos elszámolásig kamat nélkül előlegezni, és a távirda-oszlopokat s a többi összes távirda-épitési anyagokat az építendő pálya mentén a m. Tur. távirda-igazgatás által meghatározandó módon és időben a már lerakott vasutvágányon saját költségén szétosztani. Az üzleti vezetékek átadásakor az engedélyes számlájára épített üzleti vezetékek összes leltári állománya az engedélyes birtokába megy át. Jogában áll azonban a m. kir. távirda-igazgatásnak, a vaspálya mentén fennálló oszlopokra bármikor állam-távirda-vezetékeket alkalmazni, és ekkor a távirda-oszlopok az állam költségén való fentartásának kötelezettsége mellett a m. kir. távirdaigazgatás ingyen tulajdonába mennek át. A vasutüzleti távirdavezetékeket az engedélyes a m. kir. távirda-igazgatás szokott ellenőrködése mellett kizárólag csak azon sürgönyzésekre használhatja, melyek a vasúti üzlet czéljaiból az igazgatóság és alárendelt közegei, vagy ez utóbbiak közt váltatnak. Jogosítva van azonban a m. kir. távirda-igazgatás a pályaigazgatósággal egyetértve, ezen üzleti vezetékeknek, a mennyire az üzleti forgalom megengedi, úgy állami, mint magánsürgönyök továbbítására, illő ellenőrzés melletti használását kívánni és elrendelni. Ez esetben azonban a használat módja és a távírás díjának az engedélyes s a m. kir. távirda-igazgatás közti megosztása külön egyezmény által fog szabályoztatni. Hasonlóan külön egyezményben állapittatnak meg az engedélyes és a m. kir. távírda^ igazgatás közt azon feltételek is, melyek a vaspálya mellett felépített távirda-vezetékek felügyeletét, fentartását, s az azokon netalán későbben a vaspálya-igazgatóság kivánatára eszközlendő változtatásokat vagy áthelyezéseket, s általában mindazon távirdai ügyeket illetik, melyek a fentebbi pontok által még nem szabályozvák. 8. §. A szállítási díjakat engedélyes belföldi ezüst- vagy aranypénzben számithatja, de köteles a mindenkori árkelet tekintetbe vételével megállapított illetékeket országos értékben elfogadni. Az árszabás átszámítása országos értékre a kormány ellenőrzése mellett az engedélyes megkeresése vagy a kormány rendelkezése folytán hónapról hónapra a közvetlen múlt hóbeli átlagos ezüst árkelet szerint, s rendkívüli esetekben rövidebb időközben is, az előbbi hasonló időközben fennállott ezüst árkelet szerint fog eszközöltetni. 9. §. Az árszabások az engedélyes által időközben leszállíthatok egészben vagy csak a pálya egyes vonalszakaszaira, egyik vagy mindkét irányban, minden szállítási távolságra egyenlően vagy növekvésük esetére nagyobb mérvben. Az ekként leszállított árszabások az előbbeni mértékre ismét felemelhetők, de csak három havi alkalmazásuk után. Ha egy szállító vagy rakmányválialkozó bizonyos feltételek alatt fuvarbér-leszállitásban vagy más kedvezményekben részesül, úgy ezekben részesíteni kell minden szállítót és vállalkozót, ki ugyanazon feltételeket elfogadja, olyképen, hogy személyes előnynek semmi esetre hely ne adassék. Ily személyes kedvezmények színleges ártérités (refactia) alakjában sem adhatók. Az engedélyezett kedvezmények, vissztéritések sat. a kormány által kiadott általános rendeletek értelmében közhírré teendők.