Képviselőházi irományok, 1881. IX. kötet • 303-351. sz.

Irományszámok - 1881-324. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a közadók kezeléséről” szóló törvényjavaslat tárgyában

58 324. szám. adó minimumát 100 forintnál nagyobb összegben is megállapíthassa; mert sokszor, a mi egy egész törvényhatóság területén nem kívánatos, nagyon czélszerűen alkalmazható és nagy elönynyel élvezhető egyes községekre nézve. Továbbá e §. 11-ik bekezdése helyett egészen új szöveget ajánlunk abból a czélból, hogy a községek minden egyes osztályára nézve, valamint az adóhivatalokra nézve pontosan meg legyenek jelölve azon közegek, melyek az adó beszedésére illetékesek; továbbá gondoskodva legyen arról, hogy ezek nevei a hivatali helyiség ajtajára kifüggesztessenek, hogy igy a közönség pontosan tudja, kik illetékesek az adó beszedésére ; mert az államkincstár csak ezeknek fizetett adót tekinti lerovottnak. A 43—47. §§-ok változatlan elfogadását ajánljuk. A 48. §-ban azon czélszerű és méltányos intézkedés foglaltatik, hogy a pénzügyminister oly törvényhatóságoknak, melyek elemi csapások folytán több évi adóhátralékban vannak, ennek lerovását több évre terjesztheti ki. De mi szükségesnek tartottuk ezt egyes községekre külön is kiterjeszteni, mert megtörténhetik, hogy nem egész törvényhatóságok, de egyes községek jutnak ily szerencsétlenségbe. Ki kell emelnünk e §-al kapcsolatban azt, hogy e törvényjavaslatba az 1876 : XV. t.-czikk mindazon intézkedése felvétetett; melynek érvényben maradása szükségesnek tartatik, de minthogy az idézett törvény 30 — 38. §§-aiban az 1875. év előtti hátralékok külön könyveléséről, elszámolásáról és törlesztéséről történik intézkedés; a pénzügyminister ezt most elejtendönek tartja, mint olyant, mely könyvviteli nehézségekkel jár és ezen kivül az adózókra nézve, a rég hátralékok részletenként való lerovásának előnyét szűk korlátok közé szorítja. A most tárgyalt §-ban foglalt intézkedés általános elemi csapások esetén általánosítja az adóhátralékok (tehát nemcsak 1875. előtti, hanem azóta is keletkezett) részletenként való lerovásának módját, illetőleg ennek több évre felosztását; ennek engedélyezését a pénzügyministerre, mint legilletékesebb hatóságra bizza; továbbá azt határozza, hogy a többi hátralék törlesztése a folyó adóra történő befizetésekből történik mindaddig, mig törlesztve nincsenek ; ezt az együttes megoldást azért emeltük ki, mert egyfelől: a hátralékok kezelésében történik lényeges változás; másfelől pedig, az 1882. évi költségvetés tárgyalása alkalmával felmerült kérdés nyer ez által megoldást. A 49—51. §§-ok változatlan elfogadását ajánljuk és ezzel befejeztük: az egyenes adók kivetéséről, könyveléséről, nyilvántartásáról, befizetéséről és elengedéséről szóló II. rész tárgyalását; azon hitben, hogy azt, a mi a közegek képessége, az adózók ébersége mellett és közigazgatási viszonyaink korlátain belől, ez idöszerint, e téren, megtehető volt; megtettük a czélból, hogy adóügyünk e hiányos részében is jobb állapotok létesüljenek. A III. rész a még több panaszra okot szolgáltató végrehajtás reformjával foglalkozik. Az 52—54. §§-at változatlan elfogadásra ajánljuk. Ezekben a közegek és behajtási fokozatok felosztása foglaltatik. Azonban ki kell emelnünk azt, hogy az 53. §-al kapcsolatban, mely az alább (83. §-nál) megvitatandó állami végrehajtóközegekre bizza a főváros területén: 1. a város adójának, 2. az illetékeknek általában és 3. a fővárosban lakókra másutt kirótt egyenes adók behajtását; felmerült és tüzetesen megvitatva lön a pénzügyi bizottságban azon eszme is, hogy nem lenne-e c\éh\erű a\ adóke\elést a fővárosban általában, állami ké{be venni. Mert a fővárosnak speciális helyzete, hullámzó lakossága, bonyolult forgalma és a mostani dualistikus administrátió roppant sok hátrányai, államra, városra és közönségre nézve egyaránt, igen kívánatosnak és sürgősnek tüntetik fel ezt a rendszabályt. A pénzügyi bizottság, sőt a pénzügyminister ur sem zárkózott el ennek helyessége elöl; és ha a bizottság ez alkalommal még sem ajánl gyökeresebb módosítást, teszi két okból: először azért, mert a kérdés sokkal bonyolultabb és több előkészítést igényel, hogy sem most incidentaliter megoldható lenne; másodszor azért, mert a pénzügyminister úr kijelenté, hogy a kérdéssel foglalkozni és annak megoldását