Képviselőházi irományok, 1881. IX. kötet • 303-351. sz.
Irományszámok - 1881-315. 1882. évi XIX. törvényczikk, a madridi egyezmény beczikkelyezéséről
36 315. szám. Article 15. Tout sujet marocain naturálisé a l'étranger, qui reviendra au Maroc devra, aprés un temps de séjour égal a celui qui lui aura été réguliérement nécessaire pour obtenir la naturalisation, opter entre sa soumission entiére aux lois de 1'Empire et l'obligation de quitter le Maroc, a moins qu'il ne sóit constaté que la naturalisation étrangére a été obtenue avec l'assentiment du Gouvernement Marocain. La naturalisation étrangére acquise jusqu'á ce jour par des sujets marocains suivant les régles établies par les lois de chaque pays, leur est maintenue, pour tous ses effets, sans restriction aucune. Article 16. Aucune protection irréguliére ni officieuse ne pourra étre accordée á l'avenir. Les autoritás marocaines ne reconnaitront jamais d'autres protections, quelle que sóit leur nature, que celles qui sönt expressément arrétées dans cetté Gonvention. Cependant, l'exercice du droit consuétudinaire, de protection sera reservé aux seuls cas oü il s'agirait de récompenser des services signalés rendus par un Marocain a une Puissance étrangére, ou pour d'autres motifs tout á fait exceptionnels. La nature des services et l'intention de les récompenser par la protection seront préalablement notifiées au Ministre des affaires étrangéres á Tanger, afin qu'il puisse au besoin présenter ses observations; la résolution définitive restera néanmoins réservée au Gouvernement auquel le service aura été rendű. Le nombre de ces protégés ne pourra dépasser celui de douze par Puissance, qui resté fixé comme maximum, a moins d'obtenir l'assentiment du Sultan. La situation des protégés qui ont obtenu la protection en vertu de la coutume désormais réglée par la présente disposition sera, sans limitation du nombre pour les protégés actuels de cetté catégorie, identique pour eux et pour leurs familles, á celle qui est établie pour les autres protégés. 15. czikk. Minden marokkói alattvaló, a ki a külföldön honosíttatott és Marokkóba visszatér, ha itt annyi ideig tartózkodott, a mennyi a honosításra rendszerint szükséges, köteles választani a között, hogy alá akarja-e magát teljesen vetni a császárság törvényeinek vagy el akarja-e hagyni Marokkót; kivéve ha igazoltatik, hogy a külföldi honosság a marokkói kormány beleegyezésével szereztetett. A külföldi honosság, melyet a marokkói alattvalók valamely állam törvényeiben meghatározott szabályok szerint a mai napig szereztek, részükre fentartatik minden megszorítás nélkül. 16. czikk. Jövőre semminemű szabálytalan vagy félhivatalos védelem nem engedélyezhető. A marokkói hatóságok soha sem kötelesek más védelmeket — bármilyen legyen is azok természete — elismerni, mint a melyek határozottan ezen szerződésben megállapittattak. Azonban a szokásjogon alapuló védelem gyakorlása fentartatik azon egyes esetekre, melyekben marokkói alattvalónak a külföldi hatalmasságok valamelyikének tett kiváló szolgálataiért való megjutalmazása, vagy más, minden tekintetben kivételes indok forog fenn. A szolgálatok természete és a védelem által leendő megjutalmazás szándéka a Külügyministerrel Tangerben előzetesen közlendő, hogy ez szükség esetén észrevételeit megtehesse; a végelhatározás mindazáltal azon kormánynak tartatik fenn, a melynek a szolgálat tétetett. Ezen védettek száma az egyes hatalmasságok részére a 12-őt meg nem haladhatja; és ezen szám, mint legmagasabb marad megszabva, ha csak a Sultán beleegyezése ki nem nyeretik. Azon védettek, a kik a védelmet a jelen határozmány által a jövőre szabályozott szokás szerint nyerték meg, a nélkül, hogy az ezen osztályba tartozó tényleg védettek száma korlátoltatnék, magukra és családjukra nézve azon helyzetben maradnak, mely a többi védettekre nézve megállapittatott.
