Képviselőházi irományok, 1881. IX. kötet • 303-351. sz.

Irományszámok - 1881-347. Törvényjavaslat, a pénzintézeteknél elhelyezett tőkékből folyó jövedelemnek megadóztatásáról

347. szám. 313 Melléklet a 347. számú irományhoz. Indokolás, „a pénzintézeteknél elhelyezett tőkékből folyó jövedelemnek megadóztatásáról" szóló törvényjavaslathoz. Már az 1868. évi XXVI. t.-cz. 4. §-a kimondotta volt, hogy minden kamatjövedelem adó alá vonandó, — s annak 76. §-a a jövedelem-adóra vonatkozólag gyakorlatban levő' szabályokat is törvényerőre emelte. Azonban, daczára annak, hogy ezen szabályok 29. §-a világosan rendeli, miszerint: >a takarékpénztáraktól — betett tőkék után — húzott jövedelmet az illetők bevallani kötelesek*, a kitűzött czél elérhető még sem volt, mert az érdekeltek vallomást nem adtak s az adónak hivatalból való megállapithatása sem sikerült, mert azon intézkedés, mely szerint — a törvény 54. §-ára való hivatkozás mellett, a takarékpénztárak, az adatok átszól gáltatására ismételten felkérettek — az ügy üzleti természeténél fogva kellő eredményre nem vezettek. Ez okból, hogy t. i. a törvény ne legyen csupán holt betű — s részint a pénzintézetek akkori viszonyaira való tekintetből is, a tőke-, kamat- és járadék-adóról szóló 1875. évi XXII. t.-cz. 2. §. 9. pontjában kimondatott, miszerint a takarékpénztári könyvecskékre elhelyezett betétek kamatai adómentesek. De egyszersmind, az ugyanakkor alkotott 1875. évi XXV. t.-cz. 18. §-ába, az 1869. évi XVI. 13., 14. és 15. §§-ainak módositása mellett az a rendelkezés vétetett fel, hogy a takarékpénztári üzlettel foglalkozó hitelintézetek köteleztettek, a hozzájok betett összegek után fizetett, vagy a tőkéhez hozzáirt kamatoktól bélyegilleték fejében 3%-ot fizetni. Az 1875. év óta azonban a körülmények megváltoztak. Vannak ugyanis takarékpénztárak, a melyek részvényeseiknek dús osztalékokat adnak és mégis csekély összegű adóval rovathatnak meg, vagy épen semmi adót nem fizetnek. A betevő közönség igen tekintélyes része pedig a beszerzett hiteles adatok szerint, nemcsak tőkéjét nem veszi ki, hanem a nyert kamatok legnagyobb: részét, — mintegy 80%>-ot újabb kamatozás végett tőkésitve tovább is benn hagy. Méltányosnak mondható tehát, hogy azon intézetek, a melyek ezen betéteknek üzletükbe való befektetéséből és adó alá nem vonható értékpapírokból igen tekintélyes jövedelmet húznak, legalább mint közvetítők járuljanak ahhoz, hogy az államkincstárnak ezen jövedelemforrása aránylagosan értékesíttethessék. Ezen közvetítés pedig abból fog állani, hogy az általuk e czímen kezelt tőkék után kifizetett, — vagy tőkéhez csatolt kamatösszegeknek megfelelően (épen ugy mint jelenleg a 3°/o bélyegilletékkel teszik) egy összegben szolgáltathatják be a tőkekamatadót. KKPVH. IROMÁNY. 1881—84. IX. KÖTET. 40