Képviselőházi irományok, 1881. VIII. kötet • 240-302. sz.

Irományszámok - 1881-249. A zárszámadási bizottság jelentése, az 1880. évi állami zárszámadások megvizsgálása tárgyában

249. szám. 55 előleg fejében, az 1881 : IX. t.-czikk alapján előirányzat nélkül utalványoztatok ...... . ....,,..,.. , 250,000 frt — kr., mely összeg hasonló nagyságban előirt követeléssel fedeztetik. Összesen . . ... . . . 3.748,314 frt 83 kr. 7. czím. Különféle átmeneti kiadások előirányzat nélkül: Összesen utalványoztatott '. . . . 439,555 frt 39 kr., a mely összeg a következő részletekre oszlik: 1. Horvát-Szlavonországoknak az 1867. év végén maradt adóhátralék fejében befolyt összeg 637o-ká 2,848 frt 64 kr. % A szolnoki uradalomhoz tartozó varsányi puszta bérlőjének a haszonbértől történt lemondásáért fizetett kárpótlás . . . 25,000 frt — kr. Erre nézve a pénzügyminister úr az állami számvevőszék megkeresésére a következő felvilágosítást adta: >A szolnoki kincstári uradalomhoz tartozó s részben Preisich Adolf és neje Küfler Josefa által haszonbérelt pusztának telepitvényi czélokra megvétele iránt kedvező ajánlatok tétetvén, a vevők föltétel gyanánt kötötték ki; hogy 1881. évi október l-ig legalább a beltelkeket, s a külsőségek egy részét birtokba vehessék, kötelezvén magukat ez esetben, a pusztának általuk vételár gyanánt megígért becsáron felül még 10,153 frt fizetésére. A vevők által conditio sine qua non gyanánt kikötött feltétel azonban csak ugy volt teljesíthető, ha a haszonbérlők a pusztának általuk tényleg haszonbérelt részét a kincstár birtokába visszabocsátják. < >Az ez irányban megindított tárgyalások folyamán haszonbérlők készeknek nyilatkoztak a haszonbérlettől elállani, ha nekik ezért, illetőleg a haszonbéri szerződés alapján a haszonbérelt birtokon általuk emelt épületekért 25,000 frt fizettetik.* »Miután a haszonbérlökkel az 1877. évi szeptember 30-án lejárt szerződés alapján, általuk a kincstár ellen 55,000 frt kárösszeg megtérítése iránt indított pör kiegyenlítése fejében, a haszonbérlet az 1877. évi november 16-án kelt szerződéssel új 9, kilencz évre, az egész varsányi pusztára (3,366 hold) nézve meghosszabbíttatott és ugyanazon szerződés végpontja szerint csak Preisich Adolf és neje kérelmére adatott át fele részre hasonló áron a velők kiegyezett Stasburgernek a hátralevő 6 év letelte, azaz: 1886. évi október 1-je előtt ők a birtokból csak hosszan tartó s kimenetelére nézve csak kétséges pörrel lettek volna kimozdíthatok s ez esetben a kincstár a haszonbérlet meghosszabbítása által kiegyenlített, de a haszonbérlök által elmozdításuk folytán ismét megkezdhető kártérítési pör esélyeinek volna kitéve, nem maradt más hátra, mint Preisich Adolf és neje Küfler Josefa haszonbérlökkel az általuk haszonbérelt birtokrészeknek azonnali kibocsátása iránt, az általuk követelt 25,000 forint kifizetése által barátságos utón annál is inkább kiegyezni, mert tekintettel arra, hogy a vevők a követelt és megajánlott vételáron felül még 10,153 forintot fizetnek, s az átvett épületek, habár nem nagyon szilárdan vannak is épitve, mégis közel 500 folyó ölet tevén, helyükön maradhatva megérnek 25,000 frtot, mint a gazdasághoz szükségesek; de érettük a lebontás kötelezettsége mellett eszközlendő elárverezés után is legalább 8,000 frt fog befolyni, s e szerint a haszonbérlet megszüntetése tulajdonképen csak 7,000 frtba kerül, a haszonbérlet megszüntetésével még kedvező pénzügyi eredményt is értem el, mivel a varsányi puszta évi 19,857 frt 17 kr. haszonbéréből levonva az adó és ármentesitési járulék fejében fizetendő 5,011 frt 72 kr. évi kiadást, az évi tiszta jövedelem 14,845 frt 99 kr. volt, holott az eladott varsányi pusztának évi kamatjövedelme 24,282 frtot tevén ki, a kincstár az eladás folytán 9,436 frt 1 krral többet vesz be, a mely jövedelmi többlet maga is a bérlet megszüntetéséből eredő és sajátképen csak 7,000 frtot tevő kiadást már egy év alatt behozza*.