Képviselőházi irományok, 1881. VIII. kötet • 240-302. sz.

Irományszámok - 1881-294. Törvényjavaslat, az 1872. évi X. t.-cz. érvényen kívül helyezéséről s a rima-murány-salgótarjáni vasmű részvénytársasággal, a tiszolcz-vashegyi vasut kiépitésének mellőzése s ezzel összefüggő egyéb kérdések rendezése tárgyában kötött szerződés beczikkelyezéséről

294. szám. 353 szerint 668,400 frt, ha pedig a tényleges ezüst-ágiót számítjuk, 570,776 frtot tartoztak volna fizetni; ezen kamatbiztositás czímén kifizetendő összegek három utolsó évi részlete ma még nem is esedékes, de továbbá nem is képezik a kincstár tulajdonát, hanem mint a kamatbiztositást elvállalt érdekeltek által nyújtott előlegek, a szerződés értelmében a pálya jövedelmezőségének fokozása esetére visszatérítendők lettek volna; mig ellenben az egyezség értelmében fizetendő 300,000 frt a kincstár tulajdonát képezi és sem visszatérítésnek, sem további leszámolásnak többé helye nem lesz. Méltányosnak tartom ezen egyességet továbbá, mert a gömöri iparvasutakra nézve a kamatbiztositás elvállalásánál az érdekeltség azon biztos reményt táplálta, hogy a bánya, különösen pedig a vasipar a vasutak kiépítése folytán oly fejlődésnek és virágzásnak fog indulni, hogy a fokozott termelés és gyártás által kifejlődő nagyobbszerú szállítási forgalom mellett az elvállalt kamatbiztositás fizetésének szüksége legfeljebb az üzlet első éveiben fog bekövetkezni. E feltevést a vasutak üzleteredményei nem igazolták, a vasipar nemcsak hogy fejlődésnek nem indult, de sőt ellenkezőleg mindjárt a vasutak üzletének első éveiben minden ágában nagymérvű pangás állott be, minek következtében a vasutak forgalma sem érhetvén el a kilátásba vett szállítmány-mennyiséget, azokon oly csekély bevételek eredményeztettek, hogy az elvállalt kamatbiztositási összegeknek csaknem minden évre teljes mérvben való lerovása vált szükségessé. Ily körülmények között a szerződés határozmányaihoz való merev ragaszkodás a kormány részéről annál kevésbé volt volna helyén, minthogy a kamatbiztositási összegeknek végrehajtás utján leendő beszedése esetén a kincstár a gömöri vasipart tette volna tönkre. A kiegyezésnek még azon további számbaveendő előnye is megvan, hogy a kamatbiztositási viszonyból foiyó jogok és kötelezettségek teljes és kölcsönös megszüntetése folytán a kormány a gömöri iparvasutakra nézve korlátlan rendelkezési jogot nyer, s annak nem csekély költséget igénylő elkülönített kezelését megszüntetheti. Ezen indokokból az egyezséget a kormány a törvényhozás jóváhagyásának fentartásával megkötendőnek vélte. Az egyezség alaki nehézségek miatt eddig még nem volt formaszerű szerződésbe foglalható s épen ezért kénytelen a kormány ezen egyezséghez való hozzájárulást felhatalmazás alakjában kérni ki. A felhatalmazás kérését egyébként a kormány ez alkalomból még azon további okból sem vélte mellőzhetönek, mert előre látta, hogy midőn a kamatbiztositási ügy egyik érdekelt féllel a beczikkelyezés végett bemutatott jőlen szerződés által rendeztetni szándékoltatik, ugyanakkor a törvényhozás tájékozást fog kívánni a többi kamatbiztositó érdekeltséggel függőben levő kérdések állásáról is. E tájékozás az elörebocsácottakban meg lévén adva, tisztelettel kérem a t. képviselőházat, hogy a felhozott indokok alapján a rima-murányvölgyi vasmű részvénytársasággal kötött szerződést helybenhagyni s annak beczikkelyezése iránt a benyújtott törvényjavaslatot elfogadni és törvényerőre emelni, végre a bemutatott törvényjavaslatban a gömöri iparvasutak kamatbiztositó érdekeltségével az egyezség megkötésére a kormányt felhatalmazni méltóztassék. Kelt Budapesten, 1882-ik évi május hó 22-én. Ordódy Pál s. L, m. kir. közmunka- ét közlekedési minister. Gróf Szapáry Gyula s. k, m. kir. pénzügyminister. KÉPVH. IROMÁNY. 1881 — 84. VIII. KÖTET. 46