Képviselőházi irományok, 1881. VIII. kötet • 240-302. sz.
Irományszámok - 1881-294. Törvényjavaslat, az 1872. évi X. t.-cz. érvényen kívül helyezéséről s a rima-murány-salgótarjáni vasmű részvénytársasággal, a tiszolcz-vashegyi vasut kiépitésének mellőzése s ezzel összefüggő egyéb kérdések rendezése tárgyában kötött szerződés beczikkelyezéséről
350 294. szám. üzleti fölösleg üzleti hiánylat o. é. frt o. é. frt 1873. évben — 9,675.98 1874. > 3,291.— — 1875. t — 722.08 1876. > 4,574.44 — 1877. > 13,831.73 — 1878. > 15,827.05 — 1879. y> — 8,343.16 1880. 3> — 10,674.42 összesen 37,524.22 29,415.64 vagyis a 8 évi üzem alatt összesen csak 8,108.58 frt tiszta jövedelem éretett el. Ezzel szemben az engedélyokmányszerű alaptőke kamatoztatására évenként összesen 39,690 frt szükséges (A) jegyű részvények 26,460 frt, -- B) jegyű részvények után 13,230frt) s miután a fennebb kimutatott tiszta jövedelmek részint az egyes években felmerült üzleti hiánylatok fedezésére, részint pedig nélkülözhetlen beruházásokra fordíttattak, s csupán 1878. évben használtatott fel az elért tiszta jövedelem, az A) jegyű részvények azon évi kamatainak részbeni fedezésére az alaptöke kamatai még fedezve nem lettek, és pedig, kezdettől fogva a hátralékban, illetve kiegyenlítetlenül maradt kamatok kitesznek az A) jegyű részvények után 194,906.74 frtot, a B) jegyű részvények után pedig 105,326.61 frtot, együtt összesen 300,233.35 frtot. Ezen adatokból bizton következtethető, hogy a bánréve-nádasdi vasút, ha keskenyvágányú iparvasut marad, sohasem fog annyi jövedelmet eredményezni, hogy abból mindkét nembeli részvények kamatai fedezhetők, s az elmaradt kamatok törleszthetök legyenek. Ily körülmények között, midőn az államkincstár a B) jegyű részvényeket a vasmű-részvénytársaságnak visszaadja, oly vagyont enged át, mely semmi értékkel nem bir, s a melynek kamatoztatására egyáltalán nem lehet számítani, sőt a melyre nézve — szemben a fentemiitett függő kölcsönnel — még azon eset sincs kizárva, hogy a pálya birói végrehajtás alá vétethessék, s ez által az emiitett különben is fictiv czímletértékek teljesen megszüntethessenek. A bánréve-nádasdi vasút ózd-nádasdi vonalrésze, mint keskenyvágányú iparvasut csakis a vasmű-részvénytársaságra bir értékkel, mely azon saját szállítmányait továbbitandja, midőn tehát az állam evonairészre nézve a beváltási és szállományi jogról lemond, épen nem hoz áldozatot, mert e vonalrész a közforgalom számára alig lenne értékesíthető, a rajta továbbítandó szállítmányok pedig az eddigi eredmények után ítélve soha sem fognak annyi jövedelmet eredményezni, hogy a beváltási vagy szállományi jog fentartása s érvényesítése alapján e vonalrész átvétele és üzletben tartása az államkincstárra nézve haszonnal járhasson. De ha a felsorolt intézkedések áldozattal járóknak tekintetnének is, ezen áldozatokat nagyban ellensúlyozzák a szerződésnek azon további kikötései, melyek szerint a vasműrészvénytársaság egyrészt a tiszolcz-vashegyi vasút kiépítéséről s az ezzel összefüggő minden jogokról lemond, s hogy másrészt a bánréve-nádasdi vasút bánréve-ózdi része a vasműrészvénytársaság által saját költségén széles vágányra átalakittatik. A tiszolcz-vashegyi vasút kiépítéséről való lemondás az államkincstárra nézve 1.375,000 frt építési tökének, illetőleg a vasút kiépítése folytán felmerülendő — fennebb már emiitett 86,000 frtnyi évi veszteségnek megtakarítását biztosítja; a bánréve-ózdi vonalrésznek széles vágányra leendő átalakítása pedig annyiban fog az államkincstárnak közvetett utón hasznot hajtani, a mennyiben, ha e vonalrész széles vágányra átalakittatik, ez esetre jelentékeny kőszén-és vasszállitmányok fognak a magyar államvasutak részére megnyeretni, ugyanis ekkor
