Képviselőházi irományok, 1881. VIII. kötet • 240-302. sz.

Irományszámok - 1881-273. Törvényjavaslat, a fennállott kikindai kerülethez tartozott községek határában fekvő kincstári úgynevezett „Überland” földek eladásáról

273. szám. 273 a törvényjavaslat 3. §-a ebben, valamint abban is találja indokolását, hogy a községek és az egyesek közti, az osztályozásra netalán felmerült kérdések egyszerű módon és kisebb költség mellett fognak megoldathatni. A törvényjavaslat 4-dik §-ában foglalt intézkedés szintén a fentebb emiitettek kérelmére vétetett fel. Ezen intézkedés azt szabályozná, hogy a községek a kölcsön azon részleteit, melyre nézve készfizető kötelezettségben állanak, és részben maradnak is, az überlandiális földek egyes birlalóitól a közadók módjára behajthassák. A községek a kölcsönre nézve abban állapodtak meg a hitelintézettel, hogy egyelőre és addig, mig az egyesekre való bejegyzések bekövetkeznek, a kölcsön egész összegére fizető kötelezettségben állanak, a bejegyzések után pedig a 10 holdon felüli birlalók a hitelintézet egyenes adósaivá válnak; a 10 holdon alóliakra nézve pedig a községek készfizető kötelezett­ségben továbbra is maradnak. A községek különös érdekébén áll tehát, hogy addig is, mig a 10 holdon felüli birlalókra nézve a bejegyzések eszközöltetnének, fizetési kötelezettségüknek a kitűzött határidőkben eleget tehessenek, mely érdek a 10 holdon alóli birlalókkal szemben, mindaddig fen fog állani, mig a kölcsön ezekre eső része törlesztetik. Ha a községeknek a részleteket — melyek beszedésére a feljogosítást a 2. §. már meg­adná — birói utón kellene behajtani, a község a fennálló kötelezettségével szemben könnyen nemcsak a fizetésre, hanem azon irányban is zavarba jöhetne, mert a hitelintézet egyelőre az összes földekre leendvén bekebelezve, a végrehajtást és árverést a földrészek bármelyikére indíthatná, s ebből bonyodalmak támadnának, mert a község nem lenne képes azon kötelezett­ségének egészben megfelelni, melyet a már fentebb emiitett határozatában a földeknek egyesek javára leendő átengedése iránt elvállalt. Módot kell tehát a községeknek nyújtani, hogy az esedékes és be nem fizetett rész­leteket az egyesektől minél egyszerűbben és gyorsabban behajthassák. Erre az mutatkozik egyedüli módnak, ha feljogosittatnak, hogy az egyes részleteket az adók módjára hajthassák be. Ezen feljogosítás egyébiránt nemcsak a községek, hanem kivált az egyesek előnyére is válnék; kivált ha figyelembe vétetik, hogy a községek — ha a 10 holdon felüli birlalókra a bejegyzések foganatosíttatnak, ezen feljogosítással csak a 10 holdon alóli érdeklettekkel szemben fognak élhetni, kik közt ismét számtalan igen csekély földrészű birlaló is van; s mindnyájokra bizonynyal elönyösebb, ha adott esetekben, a peres eljárás fáradozásai és költségei helyett, azon csekélyebb költséggel lesznek terhelve, mely az adók behajtása után fizettetni szokott. A törvényjavaslat 5. §-a az ez ügyet illető bélyeg és illetékre vonatkozik. Ezen §. szerint a földek átruházása utáni illeték alapjául a kikötött vételár vétetnék; a mi az 1873: IX. t.-cz. 13. §-ától, mely szerint a földadó alá tartozó ingatlanok utáni illeték kiszabásánál az államadó 100-szoros összege tekintendő legkisebb értéknek — eltérne. Ezen érték kétségen kivül nagyobb, mint a mennyit a szerződésileg megállapított vételár kitesz. Méltányos azonban, hogy a jelen ügyben, melynél a vételárt a földek valódi értéke szerint, a fennforgó s fentebbiekben már emiitett körülményeknél fogva, az annyira kívánatos kiegyezés koczkáztatása nélkül rnegállapittani nem lehetett, sőt a kiegyezés nagyobb árak mellett nem is lett volna létesíthető, ne a törvényszerinti érték, hanem a vételár vétessék az átruházási illeték kiszabásának alapjául. Ez annál méltányosabb, mert a jelen ügyben azon értéket, melyet a kincstárnak elfogadnia kellett, a fenforgó különös viszonyok határozták meg, s nem lenne méltányos, hogy midőn KÉPVH. IROMÁNY. 1881—84. VIII. KÖTET. » 5

Next

/
Thumbnails
Contents