Képviselőházi irományok, 1881. VIII. kötet • 240-302. sz.
Irományszámok - 1881-262. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a kir. Curiának országos képviselő-válaszási ügyekben való biráskodásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában
262. szám. 193 hogy a javaslatot a következetlenség vádja érhetné, t. i. ha a kérvény nem az állam hivatalos nyelvén szerkesztetett, a mi, tekintettel az 1868. évi XLIV. t. ez. 1. és 13. §§. és az 1874. évi XXXIII. t. ez. 88. §-ának intézkedéseire, nem mellőzhető; ha az elkésve adatott be, s ha az. 1000 frí biztosíték le nem tétetett. Mind a három mulasztás oly nyilvánvaló hiányt képez, melyet a korelnök, illetőleg a ház választott elnöke, mint a kérvény átvételére hivatott közeg s a letétösszeg átvételével megbizott pénztár fölöttes hatósága, illetékesen megállapíthat. Az ilyen kérvénynek a kir. Curiához való áttétele időt rabló formalitás lenne. A bizottság nézete szerint tehát, a kérvény ezen bárom hiány esetében már a ház elnöke által visszautasítandó, s csak ha ezen visszautasítás valamely okból elmaradna s a kérvény a kir. Curiához tétetnék át — eszközölné a kir. Curia a hivatalból való visszautasítást. Ezen elvi álláspontnak megfelelően, szükségesnek tartotta a bizottság, hogy a ministeri javaslat 19. §. helyett egy külön fejezetben >kérvények« czímén szabályozza a benyújtandó kérvények alaki kellékeit, azoknak felszerelési és benyújtási módozatait. Kiemelendő még a bizottság azon elvi megállapodása, mely szerint azon képviselő, a kinek választása kérvénynyel megtámadtatott s megválasztatását védeni akarja, azt a tárgyalások rendén személyesen nem, hanem csak megbizott által teheti; és hogy a képviselettől, legyen annak czélja akár a támadás, akár a védelem, az országos képviselőt elzárta. Ezen elvi megállapodás azonos a jelenleg érvényben levő házszabályok hasonló intézkedésével s indokolását abban találja, hogy azon képviselő, a kinek választása megtámadtatott, a személyes védekezésnél állásánál fogva könnyen befolyást gyakorolhat az eljárás menetére s különösen a kihallgatandó tanukra; hogy továbbá a képviselői tekintélylyel össze nem egyeztethető az, hogy a képviselő az eljárásban bármily czímen személyesen részt vegyen. Nem tehette magáévá a bízottság a miuisteri javaslat 8. §-ának kötelező intézkedését a vizsgálat elrendelésére nézve sem; mert a ministeri javaslat 11. §-a szerint elfogadott elvbői kiindulva, a bizonyítékok szabad mérlegeléséből folyik az, hogy vizsgálat akkor rendelhető el, ha a biróság máskülönben s különösen a felek által előállított tanuk kihallgatásával az ügyet eléggé kiderithetőnek nem találja; ha pedig ez megtörténhetik, nem kötelezhető a biróság arra, hogy mégis vizsgáljon. Helyesebbnek találta tehát a bizottság a ministeri javaslat 8. §-a helyett a bizottsági javaslat 27. §-át ajánlani. Miután a bizonyítékok szabad mérlegezésének elve elfogadtatott, a tanúkihallgatás és aszorosabb értelemben vett vizsgálat közti megkülönböztetést is meg kellett tenni, s a bizottsági javaslat 27. §. intézkedéseinek megfelelően, a tanúkihallgatást és vizsgálatot külön fejezetekben szabályozni. A bizottsági javaslatnak e helyütt fel nem emiitett többi általános intézkedései a ministéri javaslat intézkedéseivel nincsenek elvi ellentétben, épen azért azoknak részletes indokolása szükségtelen. A bizottság törekvése arra volt irányozva, hogy az 1874. évi XXXIII. t.-cz. 89. §-a határozatának, s az abban kifejezett elvnek megfelelően, javaslatában olyan részletes szabályzatot alkosson s ajánljon a t. háznak elfogadás végett, mely úgy általánosságban, mint részleteiben helyesnek és czélszertínek mutatkozik, és midőn a ministeri javaslattól eltéröleg, a lehető legrészletesebb szabályzatot fogadta el, azon meggyőződésből indult ki, hogy a kir. Curiánál mint első és utolsó fórumnál nem lévén az intézkedéseknek más sanctiója, mint a közvélemény ellenőrködése, ez kellő hatálylyal csak az eljárási szabályok iehető részletezése, pontos és szigorú körülírása mellett lesz gyakorolható. Kelt Budapesten, 1882. évi május hó 6-án. Apáthy István s. k., Tamási/ Béla s. k., ae igazságügyi bizottság elnöke. az igazságügyi bizottság elSadSja. KBPVH. IROMÁNY. 1881—84. VIII. KÖTET.