Képviselőházi irományok, 1881. VII. kötet • 170-239. sz.
Irományszámok - 1881-177. Az igazságügyi bizottság jelentése, az erdélyi ev. ref. egyházkerület és a magyar kincstár között, az ugynevezett „Cameraticum beneficiumok” ügyében 1881. évi márczius 6-án létrejött peregyesség tárgyában
14 177. szám. A bécsi volt általános udvari kamara 1689. évben a Leopold-féle hitlevél 2-ik pontjának ellenére oda kényszeritette az egyházat, hogy a beneficiumok alapját képező adományleveleiket az akkori productionale fórum előtt mutassák fel. Az egyház a kényszernek eDgedve, az adományleveleket ugyanakkor producálta is, a productionale fórum pedig a nélkül, hogy határozatot hozott volna: a producált adományleveleket A, B és C osztályba sorozta, az A osztályba sorozta azokat, melyek kifogás alá nem eshetnek, B osztályba sorozta azokat, melyek ellen lehetne tenni kifogást, és végre C osztályba sorozta azokat, melyek nem voltak szabályszerűen igazolva, — az ügy érdemében azonban véleményezte a javadalmak további folytatását, illetve azt 0 Felsége kegyelmébe ajánlotta. A bécsi volt általános udvari kamara 1714. évi rendeletében azért csakis az A és B osztálybeli adományleveleken alapuló benificiumok kiadását rendelte el, — de azokat is csak önkényííleg meghatározott pénzértékben, — a G alatti sorozatban foglalt adományleveleken nyugvó benificiumok kiadását megtiltotta és azok felett újabb vizsgálatot helyezett kilátásba. A folyóvá tett javadalmak értéke 3376 R. forintban és 15 krban állapittatott meg, holott ugyancsak a bécsi volt ált. udvari kamara által másokkal szemben használt kiszámitási kulcs szerint ezen megváltási összeg 12,000 m. forintra rúgott volna. Ezen leszállított összegből is utóbb némely róm. kath. lelkészek javára 177 R. forint és 58 kr. levonatott. A javadalmak tehát 1698-tól 1714-ik évig egyáltalában nem,—ettől fogva pedig csakis az Önkényűleg leszállított értékben adattak ki. Később, 1715 évben kelt újabb kamarai rendeletben az egyház jogai ismét kétségbe vonattak, s a javadalmak kiadása az uralkodó tetszésétől tétetett függővé, majd pedig 1748. évben egy caneelláriai rendelet a javadalmak kiadását betiltotta, és újból elrendelte az adománylevelek bemutatását és megvizsgálását, és csakis az akkori kincstárnak véleményére tétettek folyóvá e javadalmak, de akkor is ideiglenesen addig, mig ezen ügyben a végelintézést tartalmazó királyi leirat kiadatni fog. Sok sürgetések után sem nyert ezen ügy végleges elintézést, csakis 1819-ben adott ki a kamara egy újabb rendeletet, hogy ezentúl ezen javadalmak ne papir-pénzben, hanem pengő ezüst értékben szolgáltassanak ki, A javadalmak e szerint adattak ki 1848. évig, midőn az ismét beszüntettetek és csakis 1851. évben tétettek folyóvá az akkori katonai kormányzó véleményére, de akkor is csak ideiglenesen, mert 1852. évben a volt császári pénzügyi ministerium, az akkori pénzügyi igazgatóságnak rendeletileg hagyta meg, hogy ezen ügy végleges megoldhatása végett az érdekeltek meghallgatása mellett a >Cameraticum Beneficiumok* hű történelmét adja elő. A pénzügyi igazgatóság a rendeletnek eleget tett ugyan, — de a véghatározat nem következett be. Az alkotmány visszaállítása után 1867. évben, a m. kir. vallás- és közoktatásügyi ministeriumhoz folyamodott sérelmeinek orvoslásáért az ev. ref. egyház, kérvén ezen ügynek végleges elintézését. Az akkori vallás- és közoktatásügyi minister, b. Eötvös József, meleg ajánlattal tette át a kérvényt a pénzügyi ministeriumhoz, — a pénzügyi minister úr azonban hosszas tanácskozások után csakis 1873. évben hozta meg határozatát, melylyel az egyházat jogai érvényesithetése végett a törvény rendes útjára utasította. Az erdélyi ev. ref. egyház tehát kénytelen volt az államkincstár ellen 1879. évben a pert megindítani. A keresetlevélben felperes egyház az ügy történelmét hűen előadván és mindent okmányilag igazolván, kérte a Leopoldi hitlevél 2-ik pontja, mint sarkolatos állami törvény alapján bíróilag is kimondani, hogy a nemzeti fejedelmek által tett azon adományok, melyeknek az egyház 1691. után élvezetében volt, jogilag fennállanak és kérte ennek folytán és alapján a múltban jogtalanul visszatartott javadalmak kárpótlásaként annak 568,094 frt 34 krajezárban
