Képviselőházi irományok, 1881. VII. kötet • 170-239. sz.

Irományszámok - 1881-200. Törvényjavaslat, a fegyveradóról - és a vadászati adóról

200. szám. 161 az államkincstárnak — körülményeink által parancsolt — érdeke mellett, az adómentesség kiterjesztése — s a kezelés egyszerűsítése álta) egyformán figyelemmel voltam az adózó polgárok jogosult igényeire, és kényelmére is. A főbb és lényegesebb eltéréseket, következőkben vagyok szerencsés jelezni: Igen nevezetes és figyelemre méltó kedvezményt képez az, hogy a vadászatra jogosított, — se jogukat rendszeresen, üzletszerűen folytató adókötelesek, valamint az erkölcsi testületek, a náluk rendes szolgálatban álló vadász-cselédek, — a vadak gondozására és a vadász-területek őrzésére — az 1875: XXI. t.-cz. 9. §-ában is említett módon alkalmazott cselédek — továbbá : a mező- és erdőgazdaságoknál alkalmazott csőszök, pásztorok, erdő-kerülök után vadászati adót fizetni nem kötelesek, — és hogy a hatóságilag felesketett erdötisztek s erdöörök is (természetesen mindenik csak azon területre nézve, a melyen alkalmazva van) a vadászati adó alól szintén felmentetnek. Ezen kedvezmény nyújtása — meg vagyok győződve —- igen nagy mértékben leszállítja a vadászati adó ellen emelhető panaszok számát, mert eddig is legföképen csak azon okból hallatszottak azok, hogy a vadászati adó súlyos volta miatt, nem lehetett eléggé biztossá tenni a vadállomány-, erdő- és mezőgazdaságok őrzését. Most pedig azon néposztály, a mely ezen közgazdasági vagyon szükséges őrzésére és megvédésére van hivatva, azon kedvezményben részesül, hogy a saját gondozására bizott területen, minden adófizetés nélkül vadászhat. Ezzel tehát ugy a rendes erdötiszteket — s vadász-cselédséget tartó tulajdonosok — és bér löknek, valamint az erdő- és mezőgazdaságok birtokosainak panasza tárgytalanná vált. Nem megvetendő kedvezményt képez továbbá a törvényjavaslatnak azon rendelkezése is, mely szerint a vadászati jegy, a vadászati jogot gyakorolni kívánóknak, azok bélyegtelen bejelentésére adatik ki, holott a jelenleg fennálló törvény 3, §-a értelmében, kötelesek voltak az illetők, a vadászati jegy kiszolgáltatásaért 50 krajczáros bélyeggel ellátott folyamodványt benyújtani. Terhelőnek találtam az 1875: XXI. t.-cz. azon intézkedését, hogy a vadászati jegy kiadása csak a törvényhatóság első tisztviselőjére volt ruházva. Ezen intézkedés egyfelől a törvényhatóságok első tisztviselőit (különösen megyékben az alispánokat) halmozta el terhes- és számadással összekötött teendőkkel, más részről pedig felettébb terhes volt a vidéken lakó azon adózókra is, kik a megye székhelyétől távol laknak. Most tehát ezen nehézségek és akadályok elhárithatása okából javaslom, hogy jövőre a vadászjegyeket a királyi adóhivatalok szolgáltassák ki s a közigazgatási közegek teendője csupán arra terjedjen, hogy az illetékes szolgabirák (polgármesterek) a vadászjegy nyerhetése czéljából beadandó bélyegmentes bejelentéseket, a rendőri- s közbiztonsági szempontból nélkülözhetetlen ellenőrzés jeléül láttamozzák és ezekről nyilvántartási jegyzőkönyvet (lajstromot) vezessenek. E módozat mellett az adózók könnyebben jutnak vadászati jegyeikhez s a közigazgat ás tisztviselők is egy felettébb terhes teendőtől szabadulnak meg. Miután az előadottak szerint, s a törvényjavaslat 6. §-ából is láthatólag, azon egyénekkel szemben, kiknél mint cselédeknél-, őröknél- vagy más módon alkalmazott tisztviselőknél, a fegyvernek vadászatra való használása részint kötelességből, részint a gondozásuk alatt álló vagyon sikeresebb megvédhetése okából szükséges, vagy legalább indokolt: egész adómentességet hoztam javaslatba: nem tartom kifogásolhatónak a javaslat azon intézkedését, hogy mindazok, kik a vadászatot akár jövedelmező üzlet-, akár élvezet gyanánt gyakorolják, jövőre is 12 forint évi adót fizessenek. KÉPVH. IROMÁNY. 1881—84. VII. KÖTET. 21