Képviselőházi irományok, 1881. VI. kötet • 117-169. sz.

Irományszámok - 1881-133. Törvényjavaslat, az uzsoráról és a káros hitelügyletekről

64 133. szám. Melléklet a 133. számú irományhoz. Indokok, „az uzsoráról és a káros hitelügyletekről" szóló törvényjavaslathoz. A közéletben mindinkább azon megg3'Őződés emelkedett érvényre, hogy a tőkének engedett szabadság nemzetgazdászati szempontból káros, és hogy ezen tőkeszabadság korlátozatlausága nemcsak egyes embereket, hanem egész községeket, sőt egész vidékeket tönkretétellel fenyeget. Ennek felismerése indit a jelen törvényjavaslat előterjesztésére, a mely javaslatra vonatkozólag, mielőtt ennek részletes indokolásába bocsátkoznám, a következőket vagyok bátor előrebocsátani: Alig foroghat fen kétség az iránt, hogy az uzsoratörvények nálunk az 1868: XXXI. törvényezikk által a kellő előkészítő lépések megtétele és a közgazdasági szempontból szükséges intézmények életbeléptetése előtt szüntettettek meg, és engedve a tőkeszabadság tekintetében akkoriban divó, és az épen nem kedvezőtlen közgazdasági viszonyok következtében érvényesítéshez könnyebben juthatott felfogásnak — mondatott ki a szerződési kamatláb korlátozatlansága, holott a leghelyesebbnek elismert nemzetgazdasági elv valósításának sikere is csak attól függ, hogy a minden ország különös viszonyaihoz képest szükséges előfeltételek az elv gyakorlati keresztülvitelére léteznek-e?; adatokkal beigazolt tény továbbá, hogy az emiitett törvény hatályossága óta, nemcsak a töke olcsóbbá nem lett, mint azt ezen törvény pártolói reményiették, hanem az iparos, és földbirtokos-osztály tőkéhez még sokkal magasabb kamatlábon jut, mint előbb, és a túlságos kamatok vétele oly vakmerő elvetemiiltséggel gyakoroltatott, és a szokásos szerződési kamatláb oly magasra hágott, hogy ez által ezen osztályok anyagi léte van veszélyeztetve. Ehhez járul, hogy az uzsorások által elkövetett zsákmányolás ellen emelt nem alaptalan panaszok most már nemcsak a két emiitett osztály, hanem oly társadalmi körölc és osztályok által emeltetnek, a melyekhez azelőtt az uzsorás cselszövényes üzleteivel nem hathatott. Felemlitendőnek tartom még azon sajnos tapasztalatot, hogy a kiskereskedők és iparosok a magasra hágott szerződési kamatláb által eltántorítva és a könnyebb szerzési módot hajhászva, sok esetben saját üzletüket és mesterségüket csak mellékkeresményképen folytatták, sőt néha egészben abban hagyták, és vagyonukat üzletük vagy mesterségük rovására és a nemzeti jóllét és közgazdaság hátrányára, az uzsoráskodási üzletekbe fektették. Az úgynevezett uzsora korlátozása végett tehát ugy nemzetgazdasági, mint ethicai tekintetekből intézkedések teendők. Ez intézkedéseknek a büntető jog, a magánjog, és a nemzetgazdaság terén kell történuiök. A fősúlyt a büntetőjogi intézkedésekre fektetem,, és az uzsoratörvényt főleg mint büntetőjogi intézményt kívánnám tekintetni, inert a magánjog terén azl877-iki törvényhozás közelebb, a hitel-