Képviselőházi irományok, 1881. VI. kötet • 117-169. sz.
Irományszámok - 1881-131. Törvényjavaslat, a kőolajvám felemeléséről és az ásványolajadóról
131. szám. Melléklet a 131. számú irományhoz. Indokolás, „a kőolajvám felemeléséről és az ásványolaj-adóról" szóló törvényjavaslathoz. A kőolaj első rendű világítási anyag, mely magában véve és más világító anyagokkal szemben aránytalanul csekély árú, és könnyen megszerezhető is lévén, a fogyasztók vagyoni helyzete arányában nyilvánuló szükségletnek megfelelő nagymérvű kelendőségnek örvend. E czikk pénzügyi vámra kiválólag alkalmas, és a jelenleg 100 elegy súlyú kilogrammonként megállapított 3 frtnyi vámnál jóval magasabb vámot is annál inkább elbir, mert azt a czikk árában a fogyasztók szükségletük arányában fogván viselni, annak terhe érzékeny hatását vesztve megoszlik, és mert a tett tapasztalatok szerint attól sem lehet tartani, hogy e czikknek magasabb vám által bekövetkező, bár tetemes megdrágítása a fogyasztás korlátozását vonhatná maga után. A kőolajvám felemelése pedig szükségképen megkívánja, hogy mindazon ásványolaj, mely belföldön finomítás (tisztítás) utján előállittatik, bei-fogyasztási adó alá vétessék, nehogy a belföldi ásványolaj-ipar, mely leginkább Gácsországban virágzik, magas védvám oltalma alatt a külföldi kőolaj versenyképességét és ezzel közvetve a vámjövedelmet veszélyeztesse. Ezen tekintetek, és az államháztartás szükséglete által indíttatva, a kőolajvám felemelése és az ásványolaj-adó behozatala iránt, már a lefolyt országgyűlés elé terjesztettem törvényjavaslatot, melyet az országgyűlés el is fogadott ugyan, de a mely törvényerőre nem emeltetett, miután hatályának az osztrák-magyar vámterületre kellett volna kiterjednie, az osztrák birodalmi tanács azonban az ottani kormány által elébe terjesztett hason törvényjavaslat felett nem határozott. Nehogy az államkincstár a magasabb kőolajvám és a tervezett ásványolaj-adóból várt jövedelmet tovább is nélkülözni legyen kénytelen, az időközben változott viszonyokra való tekintettel az osztrák kormánynyal folytatott hosszabb tárgyalások alapján, vele egyetértőleg a mellékelt törvényjavaslatot állapítottam meg, melyet van szerencsém a következő megjegyzések kíséretében bemutatni. A kőolajvámra nézve általános elvi jelentőségű intézkedése a törvényjavaslatnak: hogy az elegysúlyú tételek elejtésével, a vámot a kőolaj tiszta súlya után szabja meg, miután az elegysúlyú vámtételek mellett a vámilletéknek mentől nagyobb részben megtakarítása czéljára, kőolaj, részint a szokottaknál könnyebb tartályokban, részint külön tartályok nélkül, e czélra berendezett vasúti üstkocsikban is hozatott be; tehát oly szállítási mód kezd lábra kapni, mely az elvámolásnál jelenleg mérvadó elegysúly megállapítását nehezíti, másfelől pedig. — a szokásos göngysúly mérvének leszállításával, ; — a vámilleték mértékét is csökkenti, ez által pedig nemcsak a vámjövedelmet koczkáztatja, hanem a vám terhére nézve is egyenlőtlenséget idéz elő, és méltán attól tarthatni, hogy ezen visszásság a vámtételek felemelése esetében mindinkább nagyobb mérveket fog ölteni. A belfogyasztási adót illetőleg adótárgyként a világításra és eladásra alkalmas kész termény tartatott meg, a mennyiben az ekként választott adóztatási rendszer elvileg a leg-
