Képviselőházi irományok, 1881. VI. kötet • 117-169. sz.
Irományszámok - 1881-155. Törvényjavaslat, a magyar korona országai közös törvényhozása alá tartozó viszonyoknak a Horvát- és Szlavonországokkal 1881. évben egyesitett horvát-szlavon határőrvidéken való rendezéséről
155. szám. 235 részének lakossága számára is, a magyar korona országainak minden polgára gyakorolhatni fogja alkotmányos jogait. A jelen törvényjavaslat czélja, hogy az emiitett volt határö'rvidéki részeknek visszacsatolása a törvénybe igtattassék. A kormány ezélszerünek látta ezt ugyanazon módon tenni, mint az az 1871. évben polgárosított és bekebelezett horvát-szlavón határőrvidéki részekre nézve történt. A most bekebelezett részek szintén Horvát- és Sziavon országokhoz csatoltatnak s igy az egyesítés művének végrehajtása s az arra vonatkozó viszonyok rendezése is Horvát- és Szlavónországok kormányzatának és országgyűlésének autonóm jogköréhez tartozik. Ezért az e tárgyban kibocsátott legfelsőbb rendelet és leirat, hasonlóan az 1873-ban követett eljáráshoz, nem ig^attatik be egész terjedelemben a magyar törvények közé; hanemj miután az emiitett királyi kiadványok oly intézkedéseket is tartalmaznak, melyek a magyar korona országait közösen is érdeklik, az itteni törvényben a többször idézett királyi kiadványoknak csak azon határozatairól történhetik intézkedés, melyek az 1868 : XXX. t.-czikkben megállapított közös törvényhozás alá tartozó viszonyokról rendelkeznek. Egyébiránt a most benyújtott törvényjavaslat majdnem egészen megfelel az 1873 : XXVIII. t.-cz. szövegének. így a részletes intézkedéseket illetőleg is, melyek a most bekebelezett határőrvidéki részek lakosságának a határőrrendszer megszüntetése alkalmával adott ideiglenes természetíí adózási és egyéb kedvezmények biztosítását tartalmazzák, a törvényjavaslat 4., 7. és 8. §§. teljesen megegyeznek az 1873 : XXVIII. t.-cz. 3., 4. és 5-ik §§-aival; a törvényjavaslat 5-ik §-a át van véve egészen az 1881. jui. 15-iki A) alatt mellékelt csász. és királyi rendeletből, miután czélszerünek tartatott, hogy ezen kedvezmények a törvényben magában kimondva legyenek. A 3. §. arról intézkedik, hogy a most bekebelezett határőrvidék közigazgatási kiadásai mily módon állapíttassanak meg s miképen fedeztessenek. Tekintve, hogy Horvát-Szlavonországokkal a pénzügyi egyezmény csak nem régiben lett újra megállapítva és nem volna czélszeríí most megint ez ügyben új tárgyalásokat kezdeni Horvát- és Szlavonországokkal, főleg pedig tekintve, hogy a mostani átmeneti helyzet az új pénzügyi egyezményre nézve biztos alapokat ugy sem nyújthatna : legczelszerííbbnek mutatkozott az új pénzügyi egyezmény megújításáig ezen ügyet akként rendezni, hogy a most bekebelezett határőrvidék közigazgatásának azon ágai számára szükséges kiadásoíí, melyek az 1868 : XXX. t.-czikk értelmében Horvát- és Szlavonországok önkormányzatába tartoznak, a pénzügyminister és a horvát bán által közösen évenkint állapíttassanak meg, természetesen az ezen vidékből származó összes állami bevételek a magyar államkincstárt illetik. Miután a határőrvidéki beruházási alap számlájára épült vasutak építésénél a zágrábi főparancsnokot, mint a határőrvidék közigazgatásának főnökét, az 1877 : XXVI. és 1880 : XLIII. törvényczikkek értelmében közreműködési jog illette meg, természetes, hogy ezen jog jövőre átszáll a horvát bánra. Budapesten, 1882. évi február hó 8-án. Beadja a ministerium nevében: Tisza Kálmán s. k., ministerelnök. 30*
