Képviselőházi irományok, 1881. VI. kötet • 117-169. sz.

Irományszámok - 1881-141. Törvényjavaslat a köztisztviselők minősitéséről (Qualificatio)

/ 141. zsám. 113 elbáLásnál, ha azokra nézve bármely oldalról nehézség emeltetik. Különben is a postaigazgatóságok a hatóságokkal s a külfölddel is folytonos levelezésben állanak s a forgalom ezen alakú igényeivel szemben magasb közigazgatási képzettséget nem nélkülözhetnek. Á 14—20. szakaszokban foglalt intézkedések s azokban megállapított qualificatiók úgy hiszem, feleslegessé tesznek bővebb magyarázatot vagy indokolást. A 2l„ 22. és 23. szakaszok a gyakorlati képzettségről szólanak és igen fontos megállapításokat tartalmaznak. Nézetem szerint nem lehetne nálunk ma még ezen gyakorlati vizsgát általánosan kötelezőnek tőrvény által kimondani; mert ezen közigazgatási viszonyaink teljesebb kifejlése, a jelen törvényjavaslatban megállapított képesítésnek életbe lépte bevárandó, épen ezért a javaslat ezen gyakorlati vizsgálatok nálunk való meghonosítására átmenetileg csak alkalmat, illetőleg törvényszerű lehetőséget kíván adni, permisdv módon, mennyiben felhatalmazás adatik arra, hogy egyelőre a ministeriumok központi szolgálatánál, vagy más állami hivataloknál működő személyzetre nézve gyakorlati képzettség is állapitható meg, mely külön vizsga által igazolandó. E vizsgálatok tárgyai és módozatai, a szakok különböző igényei szerint különbözők levén, azokat magában a törvényben megállapítani nem lehete ; — hanem az egyes ministerekre kellé bízni a részletes intézkedést, azon kötelezettséggel, hogy rendelkezéseik esetről esetre a hivatalos lapban, továbbá a rendeletek tárában közhírré teendők. A 24. szakasz annak lehetőségét kívánja megadni, hogy az irodalomban, vagy gyakorlati téren kitűnő oly egyéniségek, kik a jelen törvényben meghatározott szak-qualificatióval nem bírnak ugyan; de kiknek szolgálata közérdekben van, kivételesen kineveztethessenek, vagy megválasztathassanak. Az merőben indokolatlan s gyakran káros is volna, ily kiváló egyéniségeknek, kikben magas reális képesség van, kiktől kiváló szolgálat bizton várható, a közszolgálatot csak azért lehetetlenné tenni; mert a formális képzettséget kimutatni nem tudják. Nehogy azonban* e lehetőség visszaélésekre nyújtson alkalmat, a correctio abban kerestetett és találtatott meg, hogy az alaki képzettség alól való felmentés esetről esetre Ő császári és apostoli királyi Felségétől rendeltetik kéretni. A 25. szakasz csak azon nem valószínű — de még is lehető — esetekre vonatkozik, ha egyes közigazgatási szakok vagy állomások a jelen törvényből kimaradtak volna. A 26. szakasz nem igényel sem magyarázatot, sem indokolási. A 27. szakasz ugyancsak átmeneti, azonban igen fontos és igen életbevágó intézkedést tartalmaz. A kérdés ugyanis az, vajjon a jelen törvénynek hatálybalépte után a tényleg szolgálatban levő oly tisztviselőktől, kik az abban megállapított elméleti qualificatiót kimutatni nem képesek, annak utólagos megszerzése és beigazolása kivánandó-e? Tagadhatlan, hogy igen sok és fontos érv szól a mellett, hogy igen, különösen, ha az átmenet megfelelő határidők és módozatok megállapításával megkönnyittetik; — azonban az is bizonyos, hogy ilynemű intézkedés a bona fide »jus acquisitumot« sértené s igen nagyszámú egyéniségre nézve túlszigorú, kimélytelen eljárás fogna lenni. A magyar törvényhozás e kimélytelenséget eddigelé mellőzé, mit a többi között a birói hatalom gyakorlásáról szóló 1869 : IV. törvényczikk 26. §-a is tanusit. Ez alapra van fektetve e szakasz azon megállapítása, hogy azokra, kik a jelen törvény hatályba léptekor kinevezés, vagy választás útján nyert hivatalban vannak, azon szakban, melyben szolgálnak, a jelen törvény nem alkalmazható. Végre a 28. §. abban találja indokolását, hogy miután a jelen törvényjavaslattal minden egyes ministerium egyaránt érdekelve van, annak végrehajtásával általánosságban^ ministeriumot kellé megbízni. Beadja január 24-én 1882. Tisza Kálmán s. k. ministerelnök. KÉPVH. IROMÁNY. 1881—84. VI. KÖTET. 15