Képviselőházi irományok, 1881. V. kötet • 40-116. sz.

Irományszámok - 1881-80. A képviselőház közgazdasági bizottságának jelentése, „a német vámterülettel való kikészitési forgalomnak szabályozásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában

80. szám. 199 szabályozását és további fentartását; azon törvényjavaslat tehát, mely ezt czélozza, már rendeltetésénél fogva is szükséges és indokolt. Tekintve már most a végrehajtásnak emiitett egyik részletét, a bizottság azon nézetének ad kifejezést, hogy a kikészitési eljárás fentartási idejének javasolt egy évi, illetőleg hatálya szerint, másfél évi időtartamra való korlátozását kifogásolni alig lehet. Igaz ugyan, hogy miként már előbb említtetett, a magyar kereskedelmi érdekek szempontjából, a kikészitési eljárásnak fentartása és további biztosítása általában kivánatos és indokolt, s hogy e szerint a rövid időtartam megállapítása azt jelenthetné, hogy annak lejártával ezen érdekek esetleg háttérbe fognak szoríttatni, a mennyiben fenmarad annak lehetősége, hogy a törvényjavaslatban meghatározott záridőnek letelte után, a kikészitési eljárás előnyei az érvényes szabályozással együtt megszűnnek. Azonban ezen kérdés a fennálló vámszövetségnél fogva a monarchia kereskedelmi és pari összérdekei szempontjából bírálandó annyival is inkább, mert a kikészitési eljárás ilyetén szabályozása és időhöz mért fenntartásának oly előzményei vannak, melyeket figyelmen kivül hagyni nem lehet. Azon kimutatás szerint, mely a kormány indokolásához van csatolva, a kikészítés végett kivitt szövetek mennyisége jelentékeny. A tárgyalásoknál, melyek a kereskedelmi viszonyoknak rendezése iránt folytattattak, a kikészitési eljárás kiváló figyelem tárgya volt, mert annál az előbb érintett oknál fogva, nemcsak a monarchia, de a német birodalom is, kivált ipari tekintetben nagyobb mérvben van érdekelve. A nélkül, hogy a tárgyalások történeti részleteit megismertetni kellene, constatálható, hogy a monarchia kormányai a kikészitési eljárás fentartását vagy megszüntetését nemcsak a szerződő államok némileg ellentétes érdekeinek kiegyeztetése szempontjából, hanem kereskedelempolitikai tekintetekből is tárgyalták és ezen tekintetek kivált a német birodalmi kormánynak, a határforgalom és a lenárúk kikészítése körül tanúsított magatartása folytán mérvadókká váltak azon intézkedés alkalmazásában, mely szerint az 1878. évi deczember 16-án kötött kereskedelmi szerződésnek meghosszabbítása alkalmával a kikészitési eljárásnak szerződésszerű lekötése mellőztetett és az érintett szerződésnek jelesen VI. czikke hatályon kivül helyeztetett. Hogy ezen idő óta a kikészitési eljárás szabályozása időközönkint kibocsájtott és a részletekre nézve változó rendeletek által történt, úgy, hogy nemcsak a kikészitési eljárás részleteinek, kivált az ellenőrzés szempontjából különben indokolt szigorítása vitetett keresztül és nemcsak a vámmentes be-, illetőleg visszahozatal szüntettetett meg, hanem az egész eljárás főjellemvonásaként megszűnt, kivált a kikészítés végett kivivő számitásainál oly fontos és előnyös szerepet játszó állandóság a kereskedelmi és ipari forgalom ezen ágában is, mint általában a német birodalmat illető kereskedelmi és forgalmi viszonyainkban, ahhoz a t. ház már ismételten hozzájárult. De a folytatott és a t. ház előtt is ismert tárgyalások szerint megállapítható továbbá az is, hogy azok menete egyfelől, de másfelől a német birodalmi kormánynak a kapcsolatos kérdések rendezése körül tanúsított eljárása nem csekély mérvben hatott arra is, hogy a monarchia másik fele a kereskedelem politikai indokok mellett saját ipari érdekeit is helyezte előtérbe, mely körülmény az egész kérdésnek ránk nézve maradandólag előnyös rendezését csak megnehezítette. És igy a helyzetnek áttekintése és az előzményeknek kellő figyelembe vétele és bírálata után, minthogy a kikészitési eljárás szabályozásának kérdése a német birodalmi kormánynyal folytatott sikertelen alkudozásokkal természetszerűen kapcsolatba hozatva, legalább egyelőre a kölcsönösen*kielégítő megoldás tárgyát aligha fogja képezhetni, minthogy