Képviselőházi irományok, 1881. I. kötet • 1-36. sz.

Irományszámok - 1881-8. Törvényjavaslat, a gymnasiumi és reáliskolai oktatásról

62 8. szám. fordítandó nagyobb óraszámmal átalában lehetb'vé, s a tehetségesebb tanulóknak mindenesetre elérhetó'vé tenni, épen a tanterv megállapításánál törekedni kell. A reáliskolából ellenben a latin nyelvet és irodalmat eltérőleg a közoktatásügyi bizottság által is elfogadott előbbi javaslatomtól, teljesen kizárandóuftk találtam; érett megfontolás után azon meggyőződésre jutván, hogy a két különböző czélú és természetű középiskola feladatainak egyesítése lehetetlen; s a tantárgyakkal úgyis bőven megterhelt reáliskola saját feladata teljesítésében akadályoztatnék ezen merőben idegen tantárgy fölvétele által, a nélkül, hogy ebben még is számba vehető eredményt érhetne el. Mellőzve azokat, a mik az általam 1875-ben és 1880-ban benyújtott törvényjavaslatok indokolásában egyes kisebb jelentőségű tételek igazolására elmondattak, különösen két pontra, a tanárképzés és képesítés és az állami főfelügyelet ügyére kívánok mégis jelen indokolásomban bővebben kiterjeszkedni. . A középiskolai tanárok képesítéséről szóló V. fejezet a tanárképesitést a budapesti és kolozsvári tudományegyetemeken felállítandó képesítő bizottságokhoz utasítja (57. §.) és a képzettségnek az 58. §-ban részletesen meghatározott feltételeihez köti: a képesítő vizsgálatok beosztásáról és módjairól az 59.—65. §§. a külföldön nyert tanári oklevelek honosításáról pedig a 66. §. rendelkezvén. Ezen idézett §§. úgy hiszem alig szorulnak bővebb indokolásra. A középiskolai tanári állás fontossága s magas feladata szükségessé teszi, hogy a tanárok képzése az eddiginél is szigoruabban vétessék s jelesen, hogy a tanfolyamnak az eddigi három évről négy évre felemelése által a tanárok szakképzettsége magasb fokra emeltessék; az ötödik gyakorlati év hozzáadásával pedig arra nyujtassék mód és alkalom, hogy a tanárjelölt mielőtt hivatalba lépne, elméleti képzettségét a gyakorlat által is kiegészíthesse. A tanári pályára tiz év óta észlelt tódulásnak egyik oka az, mert nem volt pálya, melyen rövidebb idő alatt s könnyebben érhetett volna czélt a középiskolából kilépett ifjú; s most már az okleveles tanárjelöltek száma sokkal felül haladja azokét, a kik elhelyezést találnak, a mi egy már fenyegető tanári proletariátusra vezet. Maga ez ok is javasolja, hogy a tanári pálya megnehezittessék. A törvényjavaslat 67—71. §§-ai megadják a felekezeteknek is a tauárképzés és képesítés jogát. Miután a felekezeteknek nemcsak iskolatartási joguk kétségbevonhatatlan, de ők ezen jogukkal oly nagyszámú középiskolák fentartásával tényleg élnek is, mi által a különben szintén az államra hárulandó terhet tetemesen megkönnyítik; azon jogot sem lehettőlök megvonni, hogy sajátintézeteikben alkalmazandó tanárokatmagok képezzék és képesítsék. Ej oggal eddig is éltek tényleg. A jelen törvényjavaslat czélja a felekezetek e fennálló jogának olyatén szabályozása, hogy egyfelől a felekezeti iskolákban alkalmazandó tanárok kellő kiképzése is, mely iránt az állam sem lehet közönyös, biztosítva legyen; s másfelől a felekezeti tanár-képzőintézetet végzett és ott képesitett tanárok oklevelei csnk akkor bírjanak áJlamérvé^yességgel s jogosítsanak az állam közvetlen vezetése alatti intézetekben is alkalmazhatásra, ha kepezésök és képesittetésük az államinak teljesen megfelel. A mi már az állam rendelkezése és közvetlen vezetése alatt nem álló középiskolákban gyakorlandó főfelügyelet körének s gyakorlása módjának körülírását illeti, ez a törvényjavaslat VI. fejezetében s különösen a 87.—94. §§-okban foglaltatik. Erre nézve a következőket kívánom itt megjegyezni. Maga a felügyelet mértéke különböző, a hitfelekezetek, és ismét a törvényhatóságok stb. által fentartott iskolákkal szemben. Nem lehet tagadni, hogy az állam után, az autonóm egyházak a legtekintélyesebb iskolatartó testületek. Az egyház földéről hajtott ki eredetileg is az iskola: s e hagyományos kapcsolat a kettő közt ma is sok tekintetben fennáll. Magyarországon