Képviselőházi irományok, 1881. I. kötet • 1-36. sz.
Irományszámok - 1881-11. Törvényjavaslat, az ügyvédi rendtartás tárgyában
11. szám. 131 3., 4., 5. §§. Tagadhatlan, hogy az ügyvédi kar tekintélye, —az 1874: XXXIV. t.-cz. számos előnye daczára — a kivánt fokig nem emelkedett, és hogy annak anyagi helyzete javulás helyett rosszabbult. Midőn az igazságügyministerium ezt saját tapasztalatai és az ügyvédi kamaráknak majdnem egybehangzó jelentései alapján — bár sajnálattal — beismerni kénytelen, egyúttal tévesnek kell kijelentenie azon nézetet: hogy ezen helyzet előidézésének oka csak részben is maga az 1874: XXXIV. t.-cz., vagy egyéb törvények lennének. Az emiitett helyzet előidézésére az egyik fötényezöt az igazságügyministerium azon aránytalan tódulásban hiszi feltalálhatni, a melylyel az ifjúság az ügyvédi pálya felé törekszik. Az ügyvédi pálya iránt tapasztalt túlságos rokonszenvet és hajlamot pedig az igazságügyministerium az által véli mérsékelhetni, ha: a) egyrészt az ügyvédi vizsgálatnak módozatai az eddigieknél terhesebbekké tétetnek, és b) másrészt a gyakorlati idő tartama meghosszabbittatik. És eltekintve ezen czéltól, egyébként is indokoltak ezen javasolt intézkedések; mert phisikailag is alig volt lehetséges a jelöltet mindazon jogból és törvényekből, a melyekre az ügyvédi vizsga kiterjedt, egy írásbeli és egy szóbeli vizsgán kellőleg megvizsgálni. A fennálló törvény ezen intézkedése számos esélynek képezte forrását, minthogy sokszor különben képzetteknek vizsgái sem fogadtathattak el; mert a nyert kérdésekre kellőleg meg nem felelhettek, és viszont kellőleg nem képzettek képesítettnek Ítéltethettek, mert egyes kérdésekre megfeleltek, egyéb kérdések tételére pedig úgy az egyiknél, mint a másiknál hiányzott az idő ; mert továbbá az ügyvédjelölt mindaddig, mig azon tudományokból kell az elmélet vizsgálatra készülnie, a melyek jövő pályájának és az arra gyűjtendő gyakorlati ismereteknek kiválóan alapját képezik, nem is szerezheti meg a gyakorlati ismereteket; azok nélkül pedig a gyakorlati vizsgálatra alaposan nem készülhet, s azok nélkül a gyakorlati vizsgálatot sem írásbeli, sem szóbeli részében teljesen kielégitöleg le sem teheti. Ez okból javasoltatik: hogy az ügyvédi vizsga letehetéséhez szükséges gyakorlati idő nagyobb részében a jogtudorság elnyerése után kezdődjék. Talán nagyobb kezességet nyújtana a jelölt gyakorlati kiképezhetésére, ha a jogtudori fokozat a beszámítható joggyakorlati időnek megkezdése előtt volna megszerzendő; minthogy azonban ily intézkedés mellett a jelölt rendes körülmények között is csupán 28—29 éves korában nyerhetne ügyvédi oklevelet, és igy már előrehaladottabb korban juthatna csak önállósághoz, — az igazságügyministerium az emiitett fontos indok daczára sem hoz javaslatba oly intézkedést. Indokoltak továbbá a tervezett intézkedések még azért is: mert az 1874: XXXIV. t. ez. 5. §-ában meghatározott három évi gyakorlati idő sokkal rövidebb, mint ezt a szerzett tapasztalat igazolja, sem hogy az alatt a gyakorlati ismereteket az ügyvédjelölt elsajátítani képes lenne; mert továbbá csakis akkor, ha elméleti vizsgákra nem kell készülnie, szentelheti a jelölt minden idejét 3 éven át azon gyakorlottság elsajátítására, a mely kívánatos ahhoz, hogy a reá bizott ügyeket kellő szakismerettel vihesse, a kivánt tanácsot megadhassa, s az által tudománya és szakismerete iránt a feleknél bizalmat keltsen; és mert elkerülhetlenül szükséges, hogy az ügyvédjelölt az ügyvédi vizsgára bocsátás előtt a bírósági (ügyészségi) ügykezelést legalább főbb vonásaiban megismerje és ezért tartja az igazságügyministerium kötelezöleg kimondandónak, hogy a jelölt egy évet királyi bíróságnál vagy ügyészségnél töltsön joggyakorlaton. 17*
