Képviselőházi irományok, 1878. XXV. kötet • 1105-1176. sz.
Irományszámok - 1878-1117. Törvényjavaslat, a budapest-pécsi I. rendű vasut kiépitéséről
50 1117. szám. Az e részbeni ajánlat s illetőleg engedély iránti kérvény beérkezte után azonnal intézkedtem tehát, a bemutatott tervek megvizsgálása iránt, s midőn a műszaki tanács azokról kedvező véleményt adott, az engedélyezési tárgyalásokat halasztás nélkül megindítottam, azon óhajtól vezéreltetvén, mikép e vasút engedélyezése még a jelen ülésszakban tárgyalható s az építés még ez év folyamán foganatba vehető legyen. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy e vasuc egész hossza 200-5 kilométert teend, mely hosszból a budapest-kelenföld-dombovári részre 156 kilométer esik, ugy hogy e vonal által az út Budapesttől Fiúméig mintegy 590 kilométert teend. Az engedélyezési tárgyalásoknak a súlypontot azon kérdés megoldására fektettem, mikép leend e vasút egyrészt tengeri kivitelünk, s másrészt a magyar állami vasutak észak és keleti s déli vonalainak összekötésére legczélszerübben felhasználható; vagyis mely viszonyban álljon e vasút a magyar állami vasutakhoz. E kérdés, mint azt az engedélyokmány tervezete igazolja, mindkét fél érdekeinek megfelelő módon lett megoldva. Első sorban ugyanis a tarifák tekintetében a következő megállapodások létesíttettek: A helyi forgalomra nézve a más garantiát nem élvező vasutaknál is engedélyezett maximalis tarifatételek állapíttattak meg. A Budapestről vagy a Budapesten beszakadó mi kir. államvasuti vonalakról Zákányon túl eső állomásokra, tehát különösen Fiúméba is, vagy megfordított irányban menő szállítmányokra nézve ellenben kötelesek engedélyesek közvetlen szállítási díjak megállapításához hozzájárulni, mely díjak a m. kir. államvasutaknál érvényes tarifák alapján számittatnak ki, oly módon, hogy az engedélyezett pálya s az államvasutak a szállítási díjak tekintetében összefüggő egésznek vétetnek s a megállapított díjban mindkét vasút csupán az átfutott kilométerek arányában részesül. Az engedélyesek kötelesek továbbá ugyanez alapon hozzájárulni mindazon kedvezményekhez s árleszállításokhoz, melyeket a magyar államvasutak életbe léptetnek. Tekintve azonban azt, hogy e vasút állami segélyben nem részesül, megállapittatott, hogy az első tiz évben, vagy pedig, mig a vasút bruttó bevételei kilométerenként 11,500 frtot meg nem haladnak, a díjból reájuk eső hányad : fánál kocsi-kilométerenkint 13 kr. egyéb kocsirakományoknál 14 kr. darabárúk után, melyek nem egész kocsirakományokban adatnak fel 100 kilogrammonként s kilométerenkint 0*3 krnál nem lehet kisebb. ., Tiz év múlva, vagy elébb is, ha a kilométerenkinti 11,500 frt bruttó bevétel eléretik, a fentebbi minimalis tételek érvénye megszűnik s e vasútnál is ugyanazon egységtételek alkalmazhatók, melyek a magyar államvasutak, által az illető forgalomra megállapíthattak. Egyedüli kivételt képez ez esetben azon engedmény, mely szerint ha az engedélyezett pálya bruttó jövedelme 10 év után kilométerenkint 10,000 frtot el nem ér, az e pályának a díjtételből adandó quóta, addig mig ezen bruttó bevétel el nem éretik, kocsi-kilométerenkint 12 krnál kisebb nem lehet. Ugyancsak a díjszabások szempontjából ki lett kötve, hogy azon szállítmányokért, melyek a zákány-fiumei állami vasútról a dombóvár-budapesti vonalra, vagy e vonalon túl, avagy ellenkező irányban átmennek, közvetlen árszabások csakis Dombóvár-Zákányon át fognak felállíttatni, nehogy a forgalom Szt.-Lörinczen át eltereltessék a déli vasút vonalaira — s azokon át Fiume helyett Triesztre. Másnemű közös érdekű kikötések s illetőleg megállapodások is létesíttettek.
