Képviselőházi irományok, 1878. XXIII. kötet • 981-1043. sz.
Irományszámok - 1878-983. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában” beadott törvényjavaslatra
983. szám. il lyozható azon esetben, ha az árverést a telekkönyvi hatóság rendeli el, mint a hogy szabályozandó lenne akkor, ha a javaslatnak megfelelően az árverést nem a telekkönyvi hatóság, hanem annak kiküldöttje rendelné el. —• Ezért a bizottság a 136. §-t (min. jav. 629. §.) és az ezzel összefüggésben álló szakaszokat megfelelően módosította. Végre a bizottság a ministeri javaslatnak az eskü alatti vagyonfelfedezést tárgyazó 705—711. §§-ait egyszerűen kihagyandóknak találta. Nem vonja ugyan kétségbe a bizottság, hogy azon eszmének, a melyből a ministeri javaslat ide vonatkozó intézkedései kiindulnak, van bizonyos létjogosultsága, a mennyiben a jóhiszemű hitelezőnek módot akar adni arra, hogy a végrehajtást szenvedőt, a ki netalán valamely végrehajtás alá vonható vagyonát roszhiszeműen eltitkolja, e vagyonának eskü alatti felfedezésére azzal szoríthassa, hogy ha az adós vagyonát felfedezni és felfedezését esküvel megerősiteni nem akarja, erre hat hónapig terjedhető elzárással is kényszeríthető legyen. Ámde a bizottság ugy találta, hogy ezen intézkedés, a mely a kiküszöbölt személyes végrehajtás emlékét költi fel, a gyakorlati életbe minden valószínűség szerint több bajt, mint jót fogna eredményezni; mert egyfelől a könnyelműen letett hamis esküknek számát fogja szaporítani, másfelől pedig azt fogná eredményezni, hogy ha az eskü nem hamisan tétetett is le, a hitelező az esküt tett adós ellen büntető panaszszal fogna fellépni. Mindezekhez hozzájárul, hogy a ministeri javaslat benyújtása óta hatályba lépett a magyar büntetőtörvénykönyv, a mellett, hogy a hamis és vétkes bukások eseteit tüzetesen körülírja és szigorúan bünteti, a 386. §-ban csalásnak minősíti azon cselekményt, ha valaki azon czélból, hogy hitelezőit megkárosítsa, a bekövetkező hatósági végrehajtás előtt vagyonához tartozó értéktárgyakat elrejt, eltitkol, elidegenít vagy megrongál; — és hogy a legközelebb hatályba lépendő új csődtörvénynek 87. §-ai ntézkedik az iránt, hogy azon közadós, a ki ellen a csőd vagyon hiánya miatt nem nyittathatik meg, felfedező esküt tenni köteles, valamint megállapítja az eskü le nem tételének elég szigorú következményeit is: azt hiszi a bizottság, hogy ezen előzetes törvényhozási intézkedések figyelembevételével a javaslatnak az eskü alatti vagyonfelfedezést és az esetleges elzárást tárgyazó rendelkezései egyszerűen mellőzhetők, mellőzhetők a nélkül, hogy ez által a nemzetgazdászati szempontból fontossággal biró hiteligények számbavehető sérelmet szenvednének. Az indítványozott javaslatok átalános méltatási szempontjából még csak azt tartja a bizottság kiemelendőnek, hogy a novellának 100-ik és a végrehajtási külön törvénynek 259. §-a értelmében az 1868: évi LIV. törv.-czikk a novellában foglalt módosításokkal, ugy a végrehajtási eljárást tárgyazó külön törvény is a polgárosított határőrvidékre is kiterjesztendő leszen. Ezzel az ország ezen kiegészítő részében a most ott érvényben levő múlt századbeli, számtalan udvari rendelettel pótolgatott perrendtartás helyébe az anyaország perjoga, mely a kor viszonyainak sokkal inkább megfelel, fog hatályba léptettetni; a mi az eljárás egyöntetűsége és ezen országrész jól felfogott érdeke szempontjából egy iránt kívánatos. Az, hogy az ország ezen részében szükséges életbeléptetési és átmeneti intézkedéseknek rendeleti utón való szabályozásával az igazságügymínister bizatik meg, a sajátszerű viszonyokban és a dolog természetében találja magyarázatát. Ezen átalános jellegű előterjesztés után a bizottság ugy a törvénykezési rendtartás novellájára, mint a végrehajtási eljárást tárgyazó külön törvényre nézve csak azon rendelkezéseket tartja röviden külön is indokolandóknak, a melyek a ministeri javaslattól lényegesen eltérő és a fentebbiekben még nem méltatott intézkedéseket tartalmaznak. la. /. alatti novellára. A ministeri javaslat 3-ik §-ának intézkedését a bizottság a novella 4-ik §-ában azzal találta kibővitendőnek, hogy egyes esetek eldöntése alkalmával felmerült elvi vitás kérdések eldöntését ne csak a tanács, illetőleg a tanács többsége, hanem a tanácselnök is vihesse a polgári tanácsok teljes ülése elé, és hogy ezen felül a magy. kir. Curia elnöke ha a*
