Képviselőházi irományok, 1878. XXII. kötet • 918-980. sz.

Irományszámok - 1878-948. Törvényjavaslat, a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok közti közjogi kérdések rendezéséről szóló 1868. évi XXX. és 1873. évi XXXIV. t.-czikk némely határozmányainak módositásáról

948. szám. 169 gyűlése közt a szükszégeS egyezkedések létesíttetni fognak. 5. §. Az 1868. évi XXX. törv.-czikk, 1873. évi XXXIV. törv.-czikk és 1880. évi LIV. törv.-czikknek a jelen törvény által hatályon kivül nem helyezeti, illetőleg nem módosított határozmányai változatlanul fentartatnak. 4. A fentebh beigtatott és törvényjavaslat alakjában szerkesztett egyezményi javaslat ugy általánosságban, mint egyes pontjaiban mindkét küldöttség által változatlanul és szószerint jóváhagyatván, s elfogadtatván, és annak a bizottságok üléseiről szóló jegyzőkönyvek kíséretében ugy Magyarország, mint Horvát-Szlavonországok országgyűlése elé terjesztetése elhatároztatván, Elnök ur a két országos bizottság feladatát teljesittettnek jelenti ki. Őszinte megelégedéssel constatálja ő Eminentiája mindkét országos bizottságnak tapintatos és egyedül az állami érdekre való tekintet által vezérelt eljárását, mely lehetségessé tette, hogy ily nehéz kérdés felett a közös egyetértés aránylag rövid idő alatt jöhetett létre. Ez által reá nézve is tetemesen meg lettek könnyítve az elnöki teendők, melyeket a két bizottság bizalma ruházott reá. A tárgyalások gyors és kielégítő menetét nem csekély részben segítette elő azon támogatás is, melynek a bizottságok, a két kormány képviselői, nevezetesen a magyar királyi ministerelnök, a horvát-szlavón minister és a horvát-szlavonországi Bán ő nagyméltóságaik részéről örvendhettek. Ennélfogva ő Eminentiája egyfelől a két kormány ezen tagjainak, másfelől tiszttársának, a horvát-szlavón országos bizottság elnökének, továbbá a két előadónak és mindkét bizottság összes tagjainak hazafias működésükért szíves köszönetet mondván, a két országos bizo.tság működését ezennel befejezettnek nyilvánítja. Pavlesics Jankó püspök, a horvát-szlavón országos küldöttség tagja ugyanily szivélyes szavakban mond köszönetet a közös Elnök ur ő Eminentiájának, a ki a tapintat, körültekintés és jóindulat oly nagy mértékével vezette a tárgyalásokat, melyeknek nehézségei nem a jóakaratnak akár egyik, akár másik réezen való hiányából, hanem a körülményekből származtak KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. XXII. KÖTET. 22