Képviselőházi irományok, 1878. XXII. kötet • 918-980. sz.

Irományszámok - 1878-948. Törvényjavaslat, a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok közti közjogi kérdések rendezéséről szóló 1868. évi XXX. és 1873. évi XXXIV. t.-czikk némely határozmányainak módositásáról

.*-* 252 948. szám. ki azt, hogy >a valóságos alkotmányosság hazánkban is, 0 Felsége többi országaiban is minél előbb tettleg életbe lépjen«, és igy már ezen szempontból is a magyar országgyűlés csak készséggel járulhat hozzá oly rendszabályok életbeléptetéséhez, melyek a Sz. István koronájához tartozó egyik igen jelentékeny területen az alkotmánykivüli állapotnak véget vetnek és ezen területnek lakosságát is az alkotmányos élet áldásaiban részesitik. E szerint az, hogy a határőrvidéknek Horvát-Szlavonországokkal való közigazgatási egyesítése a törvény értelmében szükséges és az alkotmányosság szempontjából kívánatos, a két országos bizottság közt kérdés tárgyát nem képezhetvén, a bizottságok azonnal a második kérdéssel foglalkozhattak, t. i. azzal, vájjon minő következések folynak ez egyesítésből a HorvátSzlavonországok részéről a közös magyar országgyűlésre küldendő képviselők számára nézve. De ezen kérdésre nézve is szintoly határozott és szabatos felelet foglaltatik az 1868. évi XXX. t. czikkben, melynek illető szakaszait az áttekintés könnyítése végett a következőkben összeállítjuk: Az idézett törvény 32. §-a igy szól: »E közös országgyűlésen Horvát- és Szlavonországok, lakosaik mennyiségéhez aránylag 29 követ által képviseltetnek. 33. §. Ha Horvát- és Szlavonországok népessége, akár a határőrség közigazgatási egyesítése, akár Dalmátia visszacsatolása által, gyarapodnék: a nevezett társországok képviselőinek száma a népesség szaporodása arányában szintén emeltetni fog. 36. §. Horvát-Szlavon- és Dalmátországok a közös országgyűlés főrendiházába is két képviselőt küldenek saját országgyűlésükből. 40. §. Miután a magyar korona országainak közös országgyűlése teendőinek egy részét, t. i. a pragmatica sanctióból folyóknak ismert közös ügyek költségvetésének megállapítását saját kebeléből kiküldött bizottság (delegatió) által gyakorolja, Horvát-Szlavon- és Dalmátországok képviselői közül a közös országgyűlés által annyi tag választatik a magyar delegatióba, a menynyi azon kulcs szerint, a mely szerint a nevezett társországok a közös országgyűlésen képviseltetnek, rajok esik. 41. §. Ehhez képest megállapíttatik, hogy Horvát-Szlavonországok képviselői közül, a képviselőház részéről négy, s a főrendiház részéről egy tag választassék a delegatióba.* 42. §. Ha a horvát-szlavón és dalmát országgyűlés képviselőinek száma a 33. §-ban érintett területi gyarapodás folytán növekszik: megfelelő arányban fog szaporittatni azon tagok száma, a kik Horvát-Szlavon és Dalmátországok képviselői közül a delegátióba választatnak.< Az 1868. évi XXX. t. ez. imént idézett szakaszai tehát semmi kétséget nem hagyhatnak az iránt, hogy Horvát-Szlavonországoknak törvényileg biztosított joguk van azt követelni, hogy ha a határőrvidék velők közigazgatásilag egycsittetik, az ez által megszaporodott lakosság arányában a közös magyar országgyűlésre küldendő horvát-szlavón képviselők száma is szaporittassék; és miután eredetileg az 1868. évi XXX. t. ez. fentidézett 32. §-a értelmében alakosság akkori számához képest 29 követ által lettek Horvát-Szlavonországok a magyar országgyűlésen képviselve, körülbelül 32,000 lélekre esvén egy képviselő, miután a most egyesítendő 9 határőrvidéki ezrednek lakossága a 600,000-et jóval meghaladja, Horvát-Szlavonországoknak joguk volna azt kivánni, hogy az országgyűlésre küldendő képviselőiknek száma 20—21-el szaporittassék. Az 1868. évi XXX. t. ez. 33. §-ában foglalt ezen elv megerősítését, gyakorlati alkalmazását találta az 1873. évi XXXIV. t.-czikkben, melynek 1. §-a igy szól: „A két varasdi határőrezred, Zengg és Belovár katonai község, Ivánics vára és Sziszek községe Horvát-Szlavonországokkal egvesíttetvén, Horvát-Szlavonországok által a közös országgyűlésre küldendő képviselők száma az 1868. évi XXX. t. ez. 33. §-a alapján 29-ről 34-re emeltetik." És igy, ha ugyanezen elv a jelenleg egyesítendő 9 határőrezredre is alkalmaztatik,