Képviselőházi irományok, 1878. XX. kötet • 804-856. sz.

Irományszámok - 1878-809. Törvényjavaslat, az 1875. évi XXIV. t. cz. 4. §. 10. pontjának módositásáról

809. szám. 61; betét 50 forintnál nem nagyobb, ha kölesönöket csak tagjaiknak adnak és üzletüket az egylet tagjainak adott előlegezésen vagy kölcsönön túl más nyereményre vagy kereseti ágra nem terjesztik ki. Ezen megállapítást a jelen törvényjavaslat arra módosítja, hogy abban nem foglaltatik azon megszorítás, melynél fogva egy törzsbetét 50 frtot meg nem haladhat. A törvényjavaslatban foglalt ezen kedvezmény megadását teljes mérvben indokolja azon kétségbe nem vonható körülmény, hogy az eló'legezési s általában az önsegélyző egyleteknek, mint az önsegély elvén alapuló intézményeknek gyarapodása és szaporodása Magyarországban, főleg a kisiparos és kiskereskedő osztály megerősödése tekintetéből kiválló fontossággal bir, és h.ogy azon egyletek az általuk forgalomba hozott olcsó törlesztési kölesön-összegek nagysága s a nép takarékossága szellemének ébresztésére való hatásuk folytán igen széles körökre terjedő üdvös működést fejtenek ki, mely tehát nemzetdazgasági szempontból az állam részéről is minden lehető tekintetbe vételt érdemel. Azonban még egy más körülmény is forog fenn, mely az előbbi törvényben foglalt azon megszorító feltételnek, hogy egy törzsbetét 50 frtnál nagyobb nem lehet, teljes mellőzését ezélszerűnek tünteti fel. Az érdeklett előlegezési és önsegélyző egyleteknek ugyanis, melyeknél eddig a kisebbnagyobb heti vagy havi befizetések utján 5, 6 sőt 10 éven át szedett részletekből alakult törzsbetét az 50 frtot jóval meghaladta, csak alapszabályaikat kellett annyiban módosítani, hogy egy törzsbetét maximumát 50 írtban állapítsák meg azon czélból, hogy a törvényhen ezen feliételekhez kötött adómentességi kedvezményt maguk részére igénybe vehessék, a mint ezt némely egyletek tényleg gyakorolták is, — ezen eljárás pedig, ha nem is egyenes kijátszása, de mindenesetre nem helyeselhető megkerülése a törvény szabványainak, melynek elhárítását jövőben a törvény iránti tisztelet ébrentartása és megóvása is sürgősen igényli. E czél jelen törvényjavaslat által bizton fog eléretni. Ehhez járul továbbá, hogy a pénzintézetek, részvénytársulatok és egyletek üzletére vonatkozó bélyeg és illeték szabályozását tárgyazó 1869. évi XVI. t. ez. 5. §-a értelmében élelmezési, előlegezési s egyáltalában önsegélyezési társulatok, egyletek és népbankok, ha üzletük a társulat tagjainak nyújtott segélyezésen, élelmezésen vagy előlegezésen túl más nyereményre és kereseti ágra nem terjedt ki, bélyegmentesek az üzleti és betéti könyvekre, a társalat irányában maguk a tagok által az alapszabályok értelmében kiállított kötvényekre, valamint a betételekről és a fölvett vagy visszafizetett kölcsön-előlegekről kiállított vétbizonyitványokra (nyugtára) nézve is. Ellenben kötelesek az 1875. évi XXV. t. ez. 18. §-a értelmében a betett összegek után fizetett, vagy a tőkéhez hozzáirt kamatoktól, bélyegilletétek fejében 3 százalékot fizetni. A törvénynek ezen rendelése folytán oly egyletek, melyek az 1875 : XXIV. t. ez. 4. §-ának 10. pontja értelmében a 10% egyenes adót fizetni kötelesek voltak, a betett összegek után egyenes adó és bélyegilleték fejében tulajdonképen 13%-ot tartoztak fizetni. Ezen körülmény, valamint a fennérintett nemzetgazdasági szempontok indítottak arra, hogy a törvényjavaslat 2. §-ában felhatalmazást kérjek arra, hogy az érdekelt egyletek indokolt folyamodványára, a törvényjavaslatban foglalt kedvezményt a múltra is kiterjeszthessem. Budapest, 1880. évi november 13-án. Gr. Szapáry Gyula s. k., m. kir. pénzügyminister.