Képviselőházi irományok, 1878. XX. kötet • 804-856. sz.
Irományszámok - 1878-806. Törvényjavaslat, a költséges munkával vizmentesitett területeknél alkalmazandó 15 évi adómentesség meghosszabbitásáról és az 1875. évi VII-ik törvényczikk 18. §. 3-ik bekezdésében foglalt rendelkezésnek megváltoztatásáról
806. szám. 27 tiszta jövedelméből az 1875. évi VII. törvényezikk 18-ik §-a értelmében, a különös gazdasági költség tulaj donképen levonandó volná, meg nem állapithatók. Ezen itt felhozotthoz hasonló esetek többé-kevésbé majd mindenik társulatnál fordulnak elő. 2-szor. A mentesített árterek tiszta jövedelme épen ugy kinyomozandó és kiszámítandó, mint más vízmentes földeké, de azok tiszta jövedelméből azon különös gazdasági költség is levonandó, a melybe azoknak jelen termőképességben tartása kerül, vagyis a mentesítés czéljából létesített védmű évenkinti fentartási költsége. A. szántóföldekre nézve felállított minőségi osztályok tiszta jövedelmi tételei rendszerint a túlnyomó kiterjedésű mentesitetlen szántóföldek rendes gazdasági költségeire való tekintette állapithatók meg, tehát a mentesített szántóföldek különös költségei levonásának osztályozás által való kifejezése lehetetlen, mert például, ha egy darab mentesített ártérben fekvő szántóföld jövedelmezősége és gazdasági költségeinél fogva a 3-ik minőségi osztályba esik, a mely osztály 6 frt holdankinti tiszta jövedelemmel állapíttatott meg és ugyanezen szántóföld-részletnek van még levonás tárgyát képező holdankinti 45 krajczár különös gazdasági (töltés fentartási) költsége, a következő 4-ik osztály tiszta jövedelmi tétele pedig 4 frt 50 krral van megállapítva, ha ezen parcella különös gazdasági költségének levonása után egy osztálylyal lejebb soroztatik, tényleges tiszta jövedelme ok nélkül 105 krajczárral apad; ellenben, ha a 3-ik minőségi osztályban, mint olyanban, a mely jobban megközelíti, hagyatik meg, nem vonatik le tiszta jövedelméből a valóságos terhét képező különös gazdasági költség; e két eljárásnak tehát egyike sem igazságos, egyike sem méltányos. 3-szor. A törvény 18-ik §-a, a fentebbi okokon kívül, a társulatok költségkivetési kulcsának felette eltérő volta miatt sem hajtható igazságosan végre, mert mig némely társulatnál minden hold után egy és ugyanazon összeg fizettetik, addig más társulatoknál e részben a legkülönbözőbb classificatió dívik. Ezen, a kataster elveivel többnyire homlokegyenest ellenkező osztályzatok a kataszternek törvény szerint felállított osztályaiba igazságosan össze nem vonhatók, már csak azért sem, mert sok esetben azt eredményeznék: hogy a társulatok hozzájárulási kulcsa szerint, az egyes mentesített földrészletek után kivetett különös költség azok gazdasági tiszta jövedelmét túlhaladván, az ily földrészletek katasterileg nem volnának osztályozhatók. Az 1875. évi VII. törvényezikk 18. §-ának rendelkezése tehát betűszerinti értelemben nem, hanem csak úgy hajtható végre, ha 1-ször, a társulatok ártereiknek rendszeres fejlesztése útján kimutatják mindazon földrészleteket, a melyek az ő védműveik által mentesittettek és a mentesítés költségeihez hozzájárulnak; 2-szor, ha kimondatik: hogy a társulatok kiszámított (liquidált) különös (védmüfeutartási) költsége, a mentesített ártérben fekvő egyes földrészletek között, azok katasteri tisztajövedelmének arányában osztatik fel, és végre 3-szor ha a munkálatok technicumára nézve azon eljárás követtetik, hogy a mentesített árterek katasteri tiszta jövedelme, tekintet nélkül azok különös (fentartási) költségeire, kiszámíttatván, azok az igy kiszámított tiszta jövedelemnek megfelelő osztályokba soroztainak és az adókivetés alapjául szolgáló katasteri munka-részekben azon rovatok után, a melyekben a földrészletek osztályszerinti tiszta jövedelme ki van tüntetve, még két rovat nyittatik, a melyek else4*
