Képviselőházi irományok, 1878. XVII. kötet • 774-801. sz.

Irományszámok - 1878-774. A Horvát-Szlavon-Dalmát országokkal megújitandó pénzügyi egyezmény ügyében kiküldött országos bizottság jelentése

szám. kilátásba helyezhető évi nyereség — a tévesen felvett határb'rvidéki közvetett adójövedelmekkel együtt — mintegy 382,000 frtra volt számitva. A tényleges eredmény pedig azt mutatja, hogy a horvát-szlavonországi jövedelmekből az autonóm kiadásokra eső 45°/

0 évről évre folyton emelkedő Összegekben, jelenleg már — még pedig a határőrvidéki jövedelmek teljes elkülönzésével — mintegy 3.200,000 frtot tesz; tehát egy millió forinttal többet, mint a mennyi az 1873-iki egyesség megkötéséig a 2.200,000 frtos átalányrendszer mellett Horvát-Szlavonországok autonóm szükségleteinek fedezésére elégnek ítéltetett. A horvát-szlavón jövedelmeknek, s igy azok autonóm részének is ily jelentékeny növekedése részben a már akkor fennállott adónemek eredményének természetes emelkedéséből is származik; nagyobb részben tulaj donitható azonban ama növekedés az 1873-ik év óta életbe lépett adóemeléseknek és új adónemeknek, melyek eredményének 45%-a az egyezményhez képest szintén a horvát-szlavón autonóm költségvetés javára esett. Ezen adóemelések és új adók behozatalára pedig bizonyára nem a belügyi, igazság- vagy közoktatásügyi kiadásoknak mértéken túl való emelése kényszeritette az államot, hanem kényszeritették a közös kiadásoknak, a hadi költségeknek, közlekedési és egyéb vállalatokba történt beruházásoknak rendkivüli terhei. S a midőn Horvát-Szlavonországok a közös kiadások által megkövetelt adóemeléseknek is 45°/

0-át autonóm czéljaikra vehették igénybe, kétségkívül egy nagy, és egész mértékben nem épen indokolt előnyt élveztek a magyar korona országainak többi területével szemben, mely emez új adóknak is — ugy mint a többinek — csak mintegy 17%-át fordíthatja bel-, igazságügyi és közoktatási czéljaira, míg a többi 83%-át a közös czélokra kénytelen áldozni. — E tény világosan rámutat arra , hogy a közös szükségleteknek újabb növekedése, s az adójövedelemnek ennek folytán szükségessé váló minden fokozása csak súlyosbítja ezen anomáliát, mely a fennállott pénzügyi viszony természetében rejlik. Mert nehéz volna tagadni, hogy a tényleges horvát-szlavón autonóm közigazgatás kiadásai, melyek természetesen nyomon követték az autó-