Képviselőházi irományok, 1878. XVII. kötet • 774-801. sz.

Irományszámok - 1878-774. A Horvát-Szlavon-Dalmát országokkal megújitandó pénzügyi egyezmény ügyében kiküldött országos bizottság jelentése

774: szám. 47 Ezen elvek a következők: 1. a horvát tanulmányi alap vagyonát képezi: a) a horvát jezsuiták ingó és ingatlan vagyona, a mint ez Mária Terézia királynőnek 1780-ik évben kelt oklevelében meg van jelölve; b) az ezen vagyonból a kamatok tőkésítése és az ingó és ingatlan alapítványi jószágoknak eladásából nyert összes szaporulat; 2. a közös és commassált közigazgatás tartama alatt a horvát és a magyar tanulmányi alap között nincsen semmiféle compensatiónak h elye. 3. Ezen vagyon minden levonás nélkül kiszolgált andó. Hogy mi volt oka annak, hogy a horvát tanulmányi alapnak elkülönítési ügye 1856— 1866-ik évig egészen megakadt, az az irományokból ki nem tűnik, azonban gyanitni lehet, hogy az akkori horvát kormánynak nem volt érdekében az elkülönítést siettetni, miután látta a liquidált tőkeösszegből, hogy az a Horvátés Szlavonországokban lévő összes, a tanulmányi czélokra szükséges kiadások fedezésére nem elégséges, az állami közigazgatásnak pedig nem volt érdekében az elkülönítést sürgetni, mert ha ez már megtörtént volna, akkor a horvát tanulmányi alapban hiány keletkezett volna és ezen hiányt az országos kormánynak állami eszközökből kellett volna fedezni, miután ezen évenkinti hiányt a magyar tanulmányi alap az 1856-ik év után is előlegekkel fedezte, mely előlegek ugyanazon alapból a horvát tanulmányi költségvetés szükségéhez képest, minden tekintet nélkül a Horvátország részére kimért tangens jövedelmére 1867-ik évig kiutalványoztatott, úgy, hogy a horvát tanulmányi alap annak fejében a IX*/. alatti bizottsági jegyzőkönyvhöz mellékelt számítás szerint 214,830 forintnyi összeggel tartozik. A midőn 1866-ik évben a horvát kormány részéről felemlittetett, hogy az 1856-ik évben megszakított tárgyalás folytattatnék és a magyar kormány abba beleegyezett, Mérey udvari tanácsos elnöklete alatt egy vegyes bizottság állíttatott össze, a melyben Horvátországot a következők képviselték: Mrzljak udvari tanácsos, Dr. Knéz pénzügyi tanácsos és procurator, Stanisavlievits Dániel pénzügyi főtanácsos és Pramperger András számtiszt, Magyarország részéről Ova naőela jesu 1. Imetak hrvatske naukovné zaklade sacinjava: a) imetak dolazeci iz hrvatskij jezuitskih pokretninah i nekretninah, kako je u diplomu kraljice Marije Therezije od g. 1780. oznacen; b) sav iz ovoga imetka uglavnicenjem kamatah i utrzkom prodanih zakladnih po-i nekretnih dobár ah steceni prizastak; 2. Izmedju hrvatske i ugarske naukovné zaklade neima mjesta kompenzacija kakovoj za vrieme njihove skupne i kommassirane uprave. 3. Ovaj se imetak ima izdati bez odbitka. Koj je razlog bio da je izluőenje hrvatske naukovné zaklade od g. 1856. sve do 1866. pozva zapelonije iz spisah vidljivo, nu nagadjati se moze, da tadaSnja hrvatska vlada nije imala nikakova interesa izluőenje pospjesiti vidio iz likvidirane glavniőne svote da ista nije dovoljna za pokrivanje svih troskovah u nankovne svrhe u Hrvatskoj i Slavoniji potrebnih a drzavna uprava nije imala interesa izluőenje pospieSiti; jer da bi ovo veó bilo izvedeno pa bi u sliedstvu tóga manjak nastav u hrvatskoj naukovnoj zakladi, to bi isti manjak morala pokriti drzavna vlada iz drzavnih sredstvah — docim je ovaj svakogodisnji manjak i poslie god. 1856. namirila ugarska naukovna zaklada sredstvom predujmovah, koji su se iz iste zaklade sve do g. 1867. potrebi hrvatskoga naukovnoga budgeta i bez obzira na dohodak iz tangente Hrvatskoj odmjerene doznacivale, tako da hrvatska naukovna zaklada u to ime glasom povjerenstvenom zapisniku pod IX. priiezeéega komputa svotu od 214.830 for. duguje. Kada bi g. 1866. od hrvatske vlade potaknuto bilo, do se prekinuta god

4 1856. razpravo opet nastavi, i ugarska vlada na to pristala bila, bude mjesovito povjerenstvo pod predljedom dvorskoga savjetnika Mérey-a sastavlje no, u kojem zastupahu Hrvatsku: dvorski savjetnik Mrzljak, financijalni savjetniki procurator Dr. Knez, financijalni nadsavjetnik Dane Stanisavljeviő i raőunarski oficial Andrija Pramperger a od strane Ugarske bili su Clanovi povjerenstva ősim pred-