Képviselőházi irományok, 1878. XVII. kötet • 774-801. sz.
Irományszámok - 1878-798. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a törvénytár, törvénygyüjtemény és rendeletek tárának kiadása és elárusitására” vonatkozó törvényjavaslatról
390 798. szám. mely a fordítások és kiadások eszközlésével járó munkának és az ezek által részint közvetlenül, részint közvetve igényelt kiadásoknak megfelelő lett volna. Mindezekhez járul még azon indok is, hogy a bizottság az állam mostoha pénzügyi helyzetével szemben felhasználandónak tart minden oly jövedelmi forrást, a mely az államot jogosan és méltányosan megilletheti. A törvényjavaslattól várható pénzügyi eredményeket ma még számokban nem fejezheti ki a bizottság, minthogy hiányzik a tapasztalatra fektetett minden adat. Annyi azonban már most is előre mondható, hogy daczára azon lényeges változásoknak, melyeket a bizottság a részletekben tenni szükségeseknek tartott, s melyek a várható jövedelemnek igen lényeges, sőt a közel jövőben legnagyobb részét visszaadják a magánüzletnek, az ezen törvényjavaslat által tervezett eljárás mellett, az államkincstár az eddiginél tetemesen nagyobb jövedelmet fog élvezni s e jövedelem néhány év mulva (midőnaz 1881. év január l-jétől kezdve Bzentesitendő törvények és kibocsátandó rendeletek fogják azon nagymérvű kereset tárgyát képezni, a mely most a közelebbi múlt évek törvényeivel és rendeleteivel szemben észlelhető) igen jelentékeny összegeket fog képviselni. Midőn azonban, egyrészről ezeknek alapján elfogadaudónak vélte a bizottság a törvényjavaslat czélját és az abban foglalt alapeszmét: másrészről szükségesnek találta gondoskodni arról, hogy a közönség érdekei, a kiadványok könnyű és olcsó megszerezhetését illetőleg megóvassanak ; hogy ugyancsak a közönség érdekében, a törvénymagyarázatoknak és a szakszerű beosztással vagy összeállítással szerkesztett gyűjteményeknek kiadása ne korlátoztassék; hogy a törvényeknek és rendeleteknek a hírlapok és szak-folyóiratok által gyakorolt közlését illetőleg — melynek az eddigi módon való folytatását a javaslat megszüntetni nem czélozta, — félreértések ne merüljenek fel; s hogy hasonlag elkerültessék minden oly félreértés, a mely a könyvkereskedés kizárása vagy mellőzése iránt ébreszthetne aggodalmakat. De méltányosnak és igazságosnak vélte a bizottság arról is gondoskodni, hogy a múltban eddig bona fide eljárt magánvállalatok és üzletek eddigi kiadványaikban, vagy az általuk az 1880. évre előkészitett vállalatokban az új törvény intézkedései folytán, lényeges kárt ne szenvedjenek. Az államkincstár ezen módosítás által a várható jövedelem igen nagy részétől fosztatik meg ugyan, de megóvatik a méltánytalan eljárás vádjától. Ezekre vonatkoznak azon módosítások és változtatások, a melyeket a bizottság beható tanácskozás után a törvényjavaslat eredeti szövegén, a m. k. ministerelnök és belügyminister ur hozzájárulásával tenni szükségeseknek vélt, s ezen jelentésünk után csak röviden jelezzük az egyes §§-okban eszközölt módosításokat, a melyeknek alapján a tárgyalás könnyebbitése végett az egész törvényjavaslatot újra szövegeztük, mely új szövegezést •/. a. van szerencsénk mellékelni. Az 1. §-ban azon közelebbi meghatározást vélte czélszerűnek a bizottság, hogy a törvényeknek és rendeleteknek csupán *'ónálló* kiadása képezi az állam kizárólagos jogát. E közelebbi meghatározás azért vált szükségessé, nehogy téves felfogás folytán alaptalan aggodalmak támadjanak, s nevezetesen a hírlapi közlemények és a szaklapok törvény — vagy rendelet — mellékleteinek jogosultsága iránt kétely támadhasson, minthogy a törvényjavaslat egyáltalán nem szándékozik gátot vetni annak, hogy ezen közlemények és mellékletek az eddigi módon ezentúl is szabadon kiadathassanak. A 2. §. némi irályváltoztatáson kívül annyiban szenvedett (inkább a félreértések és aggodalmak elkerülése végett) módosítást, hogy a belügyminister kötelességévé tétetett arról gondoskodni, miszerint olcsó kiadások nemcsak kellő számban, hanem a kellő időben és az ország minden részében könnyen megszerezhetők legyenek, s a könyvkereskedések közvetítése
