Képviselőházi irományok, 1878. XVII. kötet • 774-801. sz.

Irományszámok - 1878-774. A Horvát-Szlavon-Dalmát országokkal megújitandó pénzügyi egyezmény ügyében kiküldött országos bizottság jelentése

774. szám. 35 küldöttség lemond arról, hogy ezen országok és a polgárosított határőrvidék közötti viszonyt közjogi szempontból megvilágítsa; ámbár e szempontból nyomatékos s magából a törvényből folyó érveket lehetne a bizottság javaslata mellett felhozni; de csakis azon feladattal levén megbízva, hogy a pénzügyi viszonyt Magyarország és Horvátország közt egy évtizedre megállapítsa s azon óhajtól vezéreltetve, hogy e viszonyt kölcsönös érdekben igazságossá, tartóssá és leendővé tegye, arra törekszik, hogy a kiegyezés megújítása egyik félnek se adjon okot panaszokra, melyek csak elkeresedést szülhetnének. A polgárosított határőrvidék és az anyaországnak egyesítését feltéve, közigazgatásilag való két mód van a százaléktétel megállapítására ezen ország és Magyarország között. Horvátország polgári része vagy ezután is bevételeinek 45 százalékát fordítja autonóm czélokra és 55 százalékát közös czélokra, a polgárosított határőrvidék pedig mindaddig, mig jelenlegi fejletlen anyagi helyzetében marad, bevételeinek teljes élvezetében hagyatik; vagy összefoglaltatnak az ország mindkét részének bevételei és ezen összefoglalt bevételekből, tekintettel a beiszükségletre, határoztatik meg az autonóm ügyekre fordítandó összeg. Ez utóbbi esetben azt hiszi a regnicolaris küldöttség, hogy úgy a viszonyoknak, mint a méltányosság követelményeinek megfelelne az, ha a Horvát- és Szlavonországok összes közjövedelmeiből, tehát a polgári rész és a polgárosított határőrvidék jövedelmeiből legalább 55 százalék fordíttatnék az autonóm és legfeljebb 45 százalék a közös ügyi költségekre. Mindkét esetben az állam ezen országokból majdnem egy fél millióval több jövedelmet húzna, mint eddig, a közös költségekre; — Horvát- és Szlavónország azonban oly helyzetbe jönne, hogy a hatóságok területének czélszerübb beosztása által tett megtakarításokat az ország anyagi jóllétének fejlesztésére fordíthatná s igy az összállammal szemben is nagyobb terhek viselésére lenne képes. i politiűkih strana u odnosaju medju provincijalom i razvojaőenom krajinom kraljevina Dalmacije, Hrvatske i Slavonije, premda su i ove strane vrlo znamite i svakoga uvazenja tim vise dostojne, sto su zakonom jur riesene; no imajuő za jedan décenij urediti financijalne odnosaje Hrvatske na prama Ugarskoj, zelio bi ih urediti temeljito, u obostranom interesu pravedno i trejno, da ugovor, kada se sklopi, na ni jednoj strani neostavi za sobom zalca ni jednoj tuzbi, nit povoda opravdanu napadaju. Jesu pako po mnenju ovoga odbora dva naCina, na koja se medju kraljevinom Ugarskom i medju kraljevinami Hrvatskoj i Slavonijom, spojivsi provincijal i razvojaöenu krajinu pod jedun upravu, moze ustanoviti percentualni postotak, ili naime da provincíjalni dio Hrvatske nastavi 45% od svojih prihoda ulagati na autonomne, a 55% na zajedniűke potrebstine, krajina pako, dok se nalazi u svojih sadanjih ne razvijenih odnosajih materijalnoga nazadka, za svoje nutarnje potrebstine uzdrÉi kao i do sele sumu svojih prihoda; ili ce se prihodi obaju dielova zemlje u jedno kumulirati, ter od ove kumulirane svote sravnivsi ju s autonomini potrebstinami, odsjeci postotna razdioba na pokrice jednih i drugih postrebstina. U óvom drugom sluCaju kraljevinski ovaj odbor misli, da ce odgovarati postojecim okolnostim i da ce biti praviCno, ako se od svih javnib prihoda kraljevina Hrvatske i Slavonije, toli provincijala koli razvojaCene krajine, najmanje 55% ustanovi za autonomne, najvise 45% na zajedniőke potrebstine. U jednom i drugom slucaju drzava pristedjuje do pol miliona forintih za zajedniőke potrebstine, kraljivine pako Hrvatska i Slavonija zadobiti ce blagodat laSnjega arondiranja svojih upravnih i sudbenih oblastih, a po tom ipolje uprave, koja ce znamenitó pripomagati i materijalni razvoj naroda, da danas sutra uzmogne, Cega danas uz najbolju volju nemoze, primite na se vece financijalne duznosti za zajednicke poslove.