Képviselőházi irományok, 1878. XVII. kötet • 774-801. sz.
Irományszámok - 1878-788. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, a pénzügyministerium 1881. évi költségvetéséről
304 788. szám. hogysem a legnagyobb óvatosságot és lelkiismeretes vizsgálatot ne követelne. Pénzügyi és hitelviszonyaink szempontjából is merültek ugyan ez ellen fel aggodalmak, de ezeket a bizottság nem osztja azért, mert beruházásainkban és mérlegünk javításában bizonyára megtalálja vagyonunk és hitelünk is azt a compensatiót, mely vagyon- és hitelmérlegének fentaríására, sőt tetemes javítására fog hatni, ha kellő sikerrel értékesíttetnek és czélszerűen használtatnak fel az államjószágok; eltekintve attól a nagy előnytől, hogy új gazdasági elemek és adóalapok is teremtetnek. Hanem azt elismerjük, hogy nemzetgazdasági és magángazdasági érdekek nagy sérelmeket, esetleg nagy előnyöket meríthetnek e rendszabályból. Talán e miatt merült fel a bizottság kebelében az az eszme, hogy külön részletes törvény kellene e czélból. Azonban a bizottság azt hiszi, hogy a költségvetési törvény kapcsolatban is ép oly alaposan megvitatható, mint ellenőrizhető e rendszabály keresztülvitele; és másfelől a birtoktestek kijelölése, becsára a költségvetés mellékletében mindig részletesen ki lévén mutatva, van tárgy a bírálatra és ellenőrzésre, de ilyen érdemleges és gyakorlati intézkedés egy törvény keretébe alig vehető fel. Azonban mi is követelendőnek tartjuk, hogy az eladásokról minden évben külön jelentés tétessék a képviselőháznak és ennek érvényesítésére kérjük is a t. házat, hogy határozatilag mondja ki: >az államjószágok eladásáról és eredményéről, minden évben tegyen a pénzügyminister részletes külön előterjesztést a képviselőháznak.« De ezenkívül szükséges: 1-ször : hogy a telepitvények létesitésére kellő gond fordíttassák; a mit különben hogy a kormány is szem előtt tart, bizonyítja az, hogy a.párdányi és szolnoki uradalomban új telepítéseket tett lehetővé, és erre alkalmas helyeket új előterjesztésében is jelöl ki: 2-szor: birtokeladásnál lehető gond fordítandó arra, hogy falusi községek és honpolgárok jussanak annak birtokába; mi hogy a pénzügyministernek is czélja, bizonyítja pl. az, hogy még hiteloperatio utján is elé kívánja a községek birtokszerzését mozdítani; 3-szor: nemcsak kincstári, de magángazdasági érdekben is szükséges az, hogy becsáron alól a birtokok csak a legritkább esetekben bocsáttassanak árúba. Miről különben a háromszori árverés és az évi jelentések kellő biztosítékot nyújthatnak a törvényhozási ellenőrzésnek. És erre vigyáznunk kell is, mert pénzügyi, nemzetgazdasági és magángazdasági érdekeink feltétlenül követelik, hogy a tömeges eladással a birtokárak ne csökkenjenek. Mind e szempontokat azonban a gyakorlati élet sokféle esélyei, módozatai mellett lehet csak keresztül vinni, törvénybe igtatni, a gyakorlati üzletet és nemzetgazdasági tekintetek konkrét érvényesítését nem lehet, hanem ott van a parlament kezében az interpellatiótól a költségvetési törvényig minden jog és alkalom, hogy az eljárást ellenőrizze és annak irányt, mértéket szabjon. Szóba jött egy nagyobb bankszerű vállalat közvetítésével az eladások rendezése és financeirozása is. De ez eszmét is annyira a gyakorlati kombinácziók esélyei és kritikája alá tartozónak tartja a bizottság, hogy egyszerűen csak felemlíti azt, hangsúlyozván e mellett is a birtokoknak magyar állampolgárok, lehetőleg községek és kisbirtokosok kezére juttatásának fontos tekintetét; de javaslatot ez irányban sem tesz, a kormány feladata lévén, ha kell, a törvényhozás igénybevételével is, e tekintetben intézkedni. A mezőgazdasági birtokok egyik jelentékeny részét a telepitvényi földek képezik. Ezek váltságösszegének felhasználását is nagyobb mértékben kívánja a kormány előirányozni, és erről is részletes előterjesztést tett; kitűnik ez előterjesztésből, hogy az 1873: XXII. törvény 13. §-a értelmében törlesztendő vételárakat minden egyes uradalomban mikép osztá fel, és minthogy annak 8—10%-ka van a költségvetésbe csak felvéve, minthogy ezt a szerződések biztosítják * y az előirányzat ezen részét pénzügyi részében nem kívánjuk bírálni; magát a függő kérdések megoldását pedig határozottan üdvösnek tartjuk.
