Képviselőházi irományok, 1878. XVII. kötet • 774-801. sz.

Irományszámok - 1878-783. Törvényjavaslat, a közforgalom tárgyáb képező értékpapirok birói megsemmisitése és elévülése iránt

783. szám. 217 37. 38. §§. Kétséget nem szenved, hogy azon birtokos, kinek értékpapírja jelentkezésének elmulasztása folytán megsemmisítve lett, az általános jogelveknél fogva, a törvény rendes útján, a megsemmisítést nyert fél ellenében teljes kárpótlást követelhet, ha bebizonyíthatja, hogy ez utóbbi a megsemmisítést a birtokos jogos igényei sérelmével roszhiszeműleg eszközölte ki; például, ha bebizonyíthatja, hogy ez utóbbi sohasem volt a megsemmisített értékpapír birtokában, vagy hogy birtokát önmaga ruházta át, e részben tehát külön rendelkezés felvételének szüksége nem forog fenn. Ellenben ezen törvényjavaslat körébe tartozik a birtokosnak módot nyújtani azon sérelmek orvoslására, melyeket jogaiban az által szenvedett, hogy mindazon lényeges szabályok meg nem tartattak, melyeket a törvényjavaslat az eljárás körül megállapít. Eljárási formák meg vagy meg nem tartásáról lehetvén csak szó, a semmiségi panasz képezi e tekintetben az egyedül megfelelő jogorvoslatot. A javaslat a semmi'ségi esetek taxativ felsorolását fogadta el, mert a megsemmisítési eljárás egyszerű volta mellett nem tarthatni attól, hogy a felsorolás hiányos maradna, holott egy általános rendelkezés, mely csak elvben jelölné meg a semmiség esetét, — épen ezen általánosságánál fogva az alkalmazásban kételyekre szolgáltatna okot. Hogy oly esetben, melyben a semmiségi kérelemnek hely adatik, a bíróság újabbi szabályszerű eljárásra nem utasittatik, hanem a megsemmisítési eljárás megszűntnek nyilvánittatik, — ez intézkedés indokolását abban találja, hogy a megsemmisítést elrendelő végzésnek semmiség miatti megszüntetése folytán ugy áll a dolog, mintha a megsemmisítési eljárás folytán, a megsemmisítendő papir birtokosa annak idejében jelentkezett volna. Kérdés támadhatna, hogy nem kellene-e azon birtokosnak, kinek birtokában lévő értékpapírja megsemmisíttetett, ha bizonyíthatja, hogy a jelentkezést el nem hárítható akadály folytán mulasztotta el, az igazolást megengedni. Ennek azonban a törvényjavaslat azért nem adott helyt, mert ezen jogorvoslat alkalmazása a megsemmisítési eljárás lényegével merően ellentétben áll. De ezen jogorvoslat kizárása a javaslatba kifejezetten fel nem vétetett, miután ezen különleges eljárás körül csak azon jogorvoslatok alkalmazhatók, melyek ezen törvényjavaslatban magában megengedtetnek. 39., 40. §§. A megsemmisítést jogérvényesen elrendelő végzés azon felet, a kinek javára az hozatott, a kötelezettel szemben épen azon jogi állapotba helyezi, melyben volna, ha az eredeti papirt még birná. E végzés voltakép nem egyéb, mint érvényes dupplicatuma a megsemmisített értékpapírnak, melynek alapján tehát a megsemmisítést nyert fél azon esetben, ha az adós a kötelezettség teljesítését megtagadja, jogait ez ellenében csak per utján érvényesítheti. Miután az értékpapírhoz kiadott szelvények a forgalom önálló tárgyát képezik, ezek érvényességére nézve magának a tőkeösszegről szóló értékpapírnak megsemmisítése jogi hatálylyal nem lehet. A szelvények a kötvény megsemmisítése után is megtartják a közforgalomban érvényőket és a kötelezett szelvények kifizetését meg nem tagadhatja azért, mert a tőkéről szóló értékpapír érvénytelennek lett kimondva; ezért kellett a 40. §-ban foglalt rendelkezést a javaslatba felvenni. KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. XVII. KÖTET. 28