Képviselőházi irományok, 1878. XVII. kötet • 774-801. sz.

Irományszámok - 1878-779. Törvényjavaslat, a törvénytár, törvénygyüjtemény és rendeletek-tárának kiadásáról és elárusitásáról

i. 779. szám. 179 mérvben veszélyeztető eljárásnak eleje vétessék; minek folytán a jelen törvényjavaslat czélzataiban eltérő két külön szempontból bírálandó meg. A törvénykiadás és forgalombahozás jogának kizárólag az államhatalomra való ruházása, nézetem szerint leginkább és legteljesebben képes a törvényismeretre szoruló közönség és az államkincstár érdekeit egyensúlyba hozni. A jelen törvényjavaslat rendelkezései folytán a közönség nemcsak hogy csupán hiteles kiadványok birtokába fog jutni, s ez által a hibás törvényidézés vagy nem létező törvényszakaszokra való hivatkozás miatt származható joghátrányoktól meg lesz óva, hanem azokat a jelenleginél olcsóbb áron is fogja beszerezhetni, mert az államhatalom részére biztositott kizárólagos kiadási és forgalombahozási jog lehetségessé teendi, hogy a törvények és rendeletek hivatalos kiadásai, a tömeges kelet alapján, még a magánvállalatok által a jelen törvény életbelépte idejéig létesitett kiadványok eladási tételeinél is jutányosabb áron bocsáttassanak forgalomba; az államkincstár pedig mind e mellett az eddiginél tetemesen nagyobb jövedelmet nyerjen. Szükségesnek találom e helyütt megjegyezni, hogy a jelen törvényjavaslat rendelkezéseiből még nem következik az, hogy a magánnyomdák vagy az elárusitást eszközlő vállalatok, az ezen kiadványokból eredő haszontól egészen elüttessenek; mert azt, hogy az államnyomdában való előállítás s hatósági elárusitás, az államra nézve előnyösebb lesz-e vagy nem, csak a törvény létrejöttével tartandó tárgyalások fogják kitüntetni, s részemről a hivatalos lapnál például, nagyon beható tárgyalások alapján szerzett tapasztalatok folytán hajlandó vagyok hinni, hogy itt is a vállalkozókkal kötendő szerződés lesz az, mi az államkincstárra nézve a legelőnyösebbnek fog mutatkozni. A részleteket illetőleg keveset kell mondanom s a törvényjavaslat egyes határozatai tekintetében csak a következőket tartom kiemelendőknek: A 3-ik §-nak azon határozványát, melylyel a törvényhatóságok, rendezett tanácsú városok, vagy községek és körjegyzői szövetkezetek, az évenként megjelenő törvénygyűjtemény egy-egy példányát beszerezni köteleztetnek: a jó és gyors közigazgatás érdeke és azon körülmény is teljesen igazolja, hogy a baszerzéssel járó s a törvények bírásából és a beszerzés lehető megkönnyítése végett ugyanezen szakaszban biztositott árelengedésből folyó előnyökkel szemben csekélynek mondható anyagi áldozat, a megrendelésre kötelezettek háztartását súlyosan nem terhelheti. Az 5-ik §-ban a magánosok és magánvállalkozók által az ezen törvény életbeléptetése előtt létesitett kiadványok elárúsithatására nézve adott engedély, úgyszintén az engedélynek bizonyos időtartamhoz való kötése, a dolog természetéből foly; mert nem lenne méltányos az elárusitási jogot megtagadni oly kiadványokra nézve, melyeket az illetők jogosítva voltak előállítani; de viszont visszaélésekre adhatna alkalmat, ha az elárusitási engedély nem köttetnék egy bizonyos véghatáridőhöz, mivel lehetetlen volna ellenőrizni, hogy a jelen törvény életbeléptét megelőző időben megjelent kiadványokból, folytonos új kiadások ne létesíttessenek. Azon hitben, hogy az itt javaslatba hozott intézkedésekre nézve szerencsém leend a tisztelt képviselőház helyeslésével találkozni, vagyok bátor ezen törvényjavaslatot elfogadás végett a tisztelt képviselőház szives figyelmébe oly kéréssel ajánlani, miszerint annak tárgyalását, tekintettel azon körülményre, hogy a >Légrády testvérek* könyv- és kőnyomda tulajdonos czéggel kötött és folyó évi deczember hó 31-én lejárandó szerződés már felmondatott, mielőbb napirendre tűzetni méltóztassék. Kelt Budapesten, 1880. évi október hó 14-én. Tisza Kálmán s. k., mint belügyminister. 23* ."'