Képviselőházi irományok, 1878. XVII. kötet • 774-801. sz.

Irományszámok - 1878-774. A Horvát-Szlavon-Dalmát országokkal megújitandó pénzügyi egyezmény ügyében kiküldött országos bizottság jelentése

774. szám. 9 ügy a beligazgatásból származható terheket, mint érette a qüótá részét is Magyarország egyedül viseli. Midőn tehát a fentemiitett évben megállapittatott az, miszerint HorvátSzlavonországok közjövedelmeiből 45% a beligazgatás költségeire és 55% a közös költségekre forditandó, ki kellett volna egyszersmind mondani, hogy ezen megosztás alá nem csak azon egyenes adók jövedelme nem esik, a mely egyenes adók a katonai kormányzat alatt maradt határőrvidék területén beszedetnek, (a mi ellen Horvát-Szlavonországok maguk sem tettek, kifogást) hanem, hogy az ugyanezen területről begyült közvetett adók (dohány, só, bélyeg, lottó) sem képezhetik a megosztás tárgyát, hanem kizárólag a magyar állami pénztárba folynak, a honnan ama terület beligazgatási költségéi is fedeztetnek. Ez azonban bár a törvény szelleméből folyt, de egyenesen és világosan ki nem mondatott, sőt tévesen a megosztás tárgyát képező közjövedelmek közé 1873-ban felvétetett . . . 286,945 frt 33 kr. 1874. és 1875-re pedig 515,507 > 88 .> olyan jövedelem, a mely a még katonai kormányzat alatt álló Határőrvidéken, bélyeg, dohány, só és a lottógyüjtődék után befolyt. Az 1873-ik évre vonatkozó számadás azonban a t. képviselőház 1877. márczius 8-án tartott 213-ik ülésében 2597. sz. alatt jóváhagyatván és ezen jóváhagyás tudomásul vétel végett a horvát-szlavón országgyűléssel is közöltetvén, a magyar országos bizottság ezen tételt többé figyelembe nem vehette, hanem igenis Horvát-Szlavonország részéről visszatérítendőnek tartotta azon 515,507 frt 88 krt, mely 1874. és 1875-ben a határőrvidéki bevételekből, Horvátországnak illetéktelenül ki lett szolgáltatva. 1876-tól kezdve az elszámolás már helyes alapon történt és a határőrvidéki közvetett adók a megosztandó közjövedelmek közé többé fel sem vétettek. Ennek ellenében a horvát-szlavón küldöttség azt vitatta, hogy nemcsak 1873., 1874. és 1875-ben helyesen vonattak be ezen határőrvidék! közvetett adók a megosztandó közjövedelmek közé és igy Horvát-Szlavonországok e czímen semminemű visszatérítésre nem kötelezhetők, hanem az 1876-ra és a következő esztendőkre még ők követelhetik ezen határőrvidéki közvetett adók jövedelmének utólagos fölvételét és azok 45%-jának a horvát-szlavón országos pénztárba való utólagos beszolgáltatását, a mi 1876-ra, 1877-re és 1878-ra . 1.105,886 frt 10 kr. 1879-re pedig 368,629 frtot tenne. Ezen követelésnek jogosultságát a horvát-szlavón küldöttség a maga izenetében (lásd a 11-ik és következő lapokat) részletesen iparkodott indokolni, mig a magyar országos bizottság ugyanoly részletesen, és a mint hiszi, meggyőzőleg mutatta ki a maga ellenkező álláspontjának helyességét azon válasz-izenetben, melynek teljes szövege az 1879. október hó 5-én tartott ülés jegyzőkönyvében (lásd a 75-ik lapot) található. Hónapokon át folytattatván az e körüli tanácskozások, azok semmi eredményre nem vezettek, mert mind a két fél rendületlenül ragaszkodott a maga álláspontjához. Még inkább megnehezítette az egyezkedést azon körülmény, hogy a horvát-szlavón küldöttség, a Belovár megyei katholikus papság fentartására szánt járulékok czímén utólagosan, 1872-től 1879. végéig . . 83,600 írtnak, továbbá vasúti bélyegilletékek, postai teherlevelek bélyegilletékei, és a biztosító társulatok ügynökségeitől bevett bélyegilletékek fejében, a magyar országos bizottság által pro futuro indítványozott évi átalány szerint, 1873-tól 1879-ig 112,000 írtnak utólagos megtérítését kívánta. Ily módon, s minthogy a horvát-szlavón küldöttség a pénzügyi egyezmény megújítását a múltból függőben maradt követeléseknek rendezésétől tette függővé, a két országos bizottság tárgyalásai teljes eredménytelenséggel fenyegettek, minek következtében a két bizottság abban állapodott meg, hogy mindegyik a maga ország gyűlésének azt fogja javasolni, hogy KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. XVII. KÖTET. .