Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.

Irományszámok - 1878-749. 1880. évi XXXII. törvényczikk a szamosvölgyi 2-od rendü vasut kiépitése tárgyában

749. szám. 331 ügyeletét, fenntartását s az azokon netalán későbben a vaspályaigazgatóság kívánatára eszközlendö változtatásokat, vagy áthelyezéseket s általában mindazon távirdai ügyeket illetik, melyek a fenntebbi pontok által még nem szabályozvák. 12. §. A menet és szállítási díjak az engedélyezett pálya számára a következő határok közt szabatnak meg. Legmagasabb árszabási tétel személy- és kilométerenkint: az 1. osztályban 4'75 o, é. krajczár a 2. > 3-56 » > > a 3. > 2-37 > » > a 4. » '1-32 > » > Az első- és második-osztályú kocsik az 1. rendű pályákon használt másodosztályú kocsikhoz hasonlóul szereltethetnek fel. A harmadik osztály részére oly kocsik alkalmaztathatnak, milyenek a többi pályákon a negyedik osztályra nézve előirvák, azonban padokkal látandók el. Uti podgyásznál az egész jegyenkint 25 kilogrammot meghaladó súlytöbblet 10 kilogrammnyi súlytételekre, a gyorsárú pedig 5 kilogrammnyi súlytételekre fölfelé kikerekítendő. Minden 10 kilogramm podgyász-túlsúlyért kilométerenkint 0'24 kr, 100 kilogramm gyorsárúért pedig kilométerenkint 2'4 kr. számíttatik ezüstben. Az árúk 100 kilogramm és 1 kilométerenkint és pedig 1. oszt. (>92 kr.. a 2. oszt. 0-66 kr. és a 3. oszt., vagyis a terjedelmes árúk 1*18 krért ezüstben szállitandók. A kőszén, só, tűzi- és épületfa, trágya, kő és tégla, egész kocsirakodásoknái kivételesen 100 kilogramm és kilométerenkint 0-52 krért ezüstben szállitandók. Gyorsárúk és közönséges szállítmányoknál a szállítási díjakon kivül minden 100 kilogramm után, podgyásznál minden személy után oly összegű kezelési illeték szedhető be, mint a m. kir. államvasutak keleti vonalán, azon kikötéssel, hogy a saját állomásain ugyan teljes, de Apahidán való átmenetnél a kezelési illetéknek csak fele szedhető be. A személy- és árú-szállitásra vonatkozó egyéb menet és szállítási díjak, a rneilékiüetékek, az árúk osztályozása, valamint a többi szállítási határozmányok tekintetében, a m. kir, államvasutak keleti vonalain fennálló rendeletek alkalmazandók. Mihelyt az engedélyezett pálya tiszta jövedelme 3 egymást követő éven át a befektetett tőke 7 százalékát meghaladja, jogában álland a kormánynak a díjszabásokat, az engedélyes meghallgatása mellett megfelelőleg leszállítani. Az esetre, ha a törvényhozás a viteldíjakat az összes vasutakra nézve szabályozni, e szabályozás ezen vasútra is érvényes leend. 13. §. Az engedélyesnek megengedtetik, hogy a szedendő vitel- és fuvardíjakat belföldi ezüst pénzben számítsa olyképen, hogy az árkelet tekintetbe vételével járó illetéket országos értékben tartozik elfogadni. A 12. §. értelmében meghatározott árszabások az engedélyes által időKözben leszállíthatok, egészben vagy csak a tárgyak egyes nemeire, az egész vonal hosszában vagy csak a pálya egyes vonalszakaira, egyik vagy mind a két irányban, minden szállítási távolságra egyenlően vagy növekedésük esetére nagyobb mérvben. Az ekként leszállított árszabályok az előbbeni mértékre ismét felemelhetők, de csak 3 havi alkalmazásuk után. Ha egy szállító, vagy rakomány-vállalkozó bizonyos feltételek alatt lüvarbér-leszállifás 42«