Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.

Irományszámok - 1878-743. Előterjesztése a közmunka- és közlekedési ministernek, a Tisza és mellékfolyóinak szabályozása, valamint a Temes-Béga vizszerkezetben előforduló lényegesebb kérdések tárgyában, tekintettel a szabályozási munkák megbirálására meghivott külföldi szakértők jelentésére, - valamint e tárgyban a tiszavölgyi társulat központi bizottsága által kiküldött albizottság észrevételeire

743. szám. 289 hajóutat csak költséges kotrások által lehet majd fenntartani, a mi ismét csak az állam költsége leend, miután a hajóutak fenntartása az államkincstárt terheli. Az előadottakból kitűnik, hogy az átvágások kibővítését s ezen munkának sorrendjét illetőleg már ezelőtt majdnem három évvel megtette elődöm a javaslatot ugyanazon irányban, melyet a külföldi szakértők javasolnak. Az eredeti kanyargós, elzátonyosodott magas fenekű s csekély esésű folyómeder tartós, középmagasságú vízállásával nem igen engedte meg, hogy a szomszédos alacsony területekről az álló vizek beléje csapoltassanak s ezen akadály csak az átvágások által volt elhárítható, melyeknek következtében az esés növekedett, a meder mélyebb lett, a vizek gyorsabban lefolytak, s igy az alacsony vízállások hamarább bekövetkeztek és sokkal tartósabbakká lettek. A területek elöntését védtöltések építése által a kanyarok átvágása nélkül is meg lehetett volna akadályozni, de ily eljárás a medernek még nagyobb elfajulását okozná, mert a töltésvonalak nem követhették volna folytonosan a szeszélyes kanyarokat, hanem legtöbb helyen ugy kellett volna őket vezetni, hogy a kanyarok csúcsain túlhaladjanak; minek folytán áradások alkalmával a kanyargós mederben folyó víztömeg és a földszin felett a töltések közt egyenes irányban folyó víztömeg egymást keresztezvén, a mederben nagymérvű iszaplerakodások keletkeznének, a melyek mindmegannyi akadályai lennének ugy magának a folyó viz lefolyásának, mint a szomszédos lapályokról az állóvizek lecsapolásának. Azonkívül nagyon téved, a ki azt gondolja, hogy ez esetben, az árvizek szine nem emelkedett volna magasabbra, mint a töltések építése előtt volt. Mint már fenntebb kifejtettem, a bizonyos idő alatt lefolyó tömeg és igy az árviz szine akkor is emelkedett volna s erre nézve az átvágások hatása vagyis helyesebben azon körülménynek befolyása, hogy a felsőbb Tisza átvágásai előbbre haladtak kiképződésükben, mint az alsó tiszaiak, sokkal csekélyebb, mint az árviztömeg töltések közé szorításának. Az átvágásoknak, valamint minden a folyó medrében létesített építménynek vagy változtatásnak hatása ugy le- mint felfelé csak bizonyos távolságra terjed ki, azontúl nem érezhető; a mi nagyon természetes, mert az átvágások vagy egyéb építkezések által megzavart folyási viszonyok a természetes állapotban meghagyott mederszakaszokban lépésről-lépésre mindinkább áttérnek azon eredeti állapotra, mely ott a meder alakjának, területének s egyéb helyi körülményeknek megfelel. Ennélfogva annak van értelme, hogy az egymástól nem nagy távolságban következő átvágások csoportja alólról fölfelé haladó sorban ásassék ki, mivel ily csoportban egyik átvágásnak hatása kiterjedhet a szomszédos átmetszésig, de hogy ez a sorozat egy 1211*730 kilométer hosszú folyó szabályozásánál minden tekintet nélkül a hosszabb természetes mederszakaszok által egymástól elválasztott átvágáscsoportokra ugy alkalmaztassák, mint azt a külföldi szakértők jelezték, azt az általános szabályozási érdekek szempontjából czélszerűtlennek s minden gyakorlati indokot nélkülöző eljárásnak tartanám. Meg kell itt röviden említenem, hogy a külföldi szakértők megróják a töltések rendetlen vonalozását, a minek pedig egyedüli oka az, hogy több átvágás még nem lévén anynyira kiképződve, hogy kanyarát el lehessen tölteni, az egyik parti töltést a kanyar körül kellett vezetni. Ezen rendetlenség még nagyobb mérvben mutatkoznék, ha az átvágások a felső szakaszokban már régebben nem ásattak volna ki. Végre nem hallgathatom el azon nézetemet, hogy ha az árvizek pusztításait meg akarjuk szüntetni, kénytelenek vagyunk a folyó medrének átvágások által való szabályozásához és védtöltések építéséhez folyamodni, mivel a műszaki tudomány eddig még más sikerrel alkalmazható módot nem ismer s nem képes javasolni. Ha pedig a folyó árterületeit töltéKÉPVH. IROMÁNY. 1878 — 81. XVI. KÖTET. 37