Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.
Irományszámok - 1878-743. Előterjesztése a közmunka- és közlekedési ministernek, a Tisza és mellékfolyóinak szabályozása, valamint a Temes-Béga vizszerkezetben előforduló lényegesebb kérdések tárgyában, tekintettel a szabályozási munkák megbirálására meghivott külföldi szakértők jelentésére, - valamint e tárgyban a tiszavölgyi társulat központi bizottsága által kiküldött albizottság észrevételeire
743. szám. 285 >A bizottság szükségesnek látja, lehető leghamarább segiteni ezen kedvezőtlen helyzeten az által, hogy a Szeged alatt levő átmetszések, melyek egynek kivételével nem kielégítők, mielőbb a szükséges mértékben kiszélesítessenek. Minden átmetszés, mig nincs kiképződve, azon hátránynyal bir, hogy addig, a mig végleges nagyságát eléri, elősegiti az anyameder beiszapoltatását, mielőtt az árvizek megszűnnének annak irányát követni, s hogy igy a viz lefolyását hátráltatják*. >Igy nem is elegendő csak a Szeged alatti átmetszéseket kitágitani, hanem ezen műveletet alulról fölfelé haladva, ki kell terjeszteni a többi átmetszésekre is, melyek még nincsenek teljesen kiképződve azon hatás miatt, melyet mindegyik a fölötte lévő vizszin magasságára gyakorol, s azon veszély miatt, mely ebből a szomszéd töltésekre háramlik«. Nagyon helyesen mondják a külföldi szakértők, hogy az átvágások hatása az árvizek színének felemelésére nem oly nagy mérvű, mint a töltéseké; mert ha valamely folyónak pályáját a görbületek levágása által kiegyenesítenénk, a nélkül, hogy kiöntéseit a védtöltések felépítése által megszüntetnénk, ez által a mederben bizonyos idő alatt lefolyó víztömeg nem szaporodnék. Mihelyt a viz szine a meder partjain felülemelkednék, a viz egy része ép ugy elterülne az árterületeken, mint a kiegyenesités előtt; a meder lejtőjének esése pedig megnöveltetvén, abban a viz gyorsabban, és igy hasonló tömeg alacsonyabb vizszin mellett folyna le kiegyenesités után, mint az előtt. Ellenben, ha valamely folyónak medrét töltések közé vesszük, megnöveljük a folyó pályáján bizonyos idő alatt lefolyó víztömeget az által, hogy az elzárt árterületekbe az árvíz egy része többé szét nem terülhet, s a felülről érkező egész vízmennyiségnek együtt kell lefolyni a töltések között, holott az előtt annak jelentékeny része az árterületekben szétterült, a miből nagy rész a földrétegbe beszivárgott vagy elpárolgott, a többi pedig csak az apadás bekövetkeztével s csak lassanként jutott a folyam medrébe. Töltések közé vett folyóknál az összes víztömegnek a töltések közt kelletvén lefolyni, egy bizonyos árhullám összes tömegének lefolyása rövidebb idő alatt történik ugyam de magasabb vizszin mellett, ellenben oly folyóknál, a melyek nincsenek árterületeikről védtöltések által elzárva, a víztömeg egy részének elterülése után az árvizek legmagasabb szine nem szokott oly magasra emelkedni, de az árterületről lassanként visszafolyó kiöntési vizek huzamos ideig magas állásban tartják a folyó vizét. Kétségtelen, hogy az átvágásoknak egy időben és egyforma méretekkel való kiásása nem történt egészen helyesen; de másrészről szabályozás oly módon, mint a külföldi szakértők mondják, hogy t. i. a kanyarok átvágása legalól kezdetvén meg, e munka csak oly mérvben haladjon felfelé, a mint az alsó átvágások képződnek, még eddig a Tiszához hasonló nagy folyóknál soha sem hajtatott végre, s hihetőleg ezentúl sem fog létesíttetni sehol. Ily módon csak azon esetben lehetne valamely folyó szabályozását végrehajtani, ha aránylag rövid időközben, oly összeg állna rendelkezésre, a melylyel az összes kanyarok átvágásait az anyameder üregének megfelelő méretekkel helyre lehetne állítani. Ámde T.-Újlaktól a Dunáig ásott 111 drb., összesen 133-808 kilóm, hosszú átvágásnak oly méretekkei való kiásása, a minőkkel az anyameder ürege bir, körülbelül a következő táblázatban foglalt összegeket igényelte volna:
