Képviselőházi irományok, 1878. XVI. kötet • 696-773. sz.

Irományszámok - 1878-743. Előterjesztése a közmunka- és közlekedési ministernek, a Tisza és mellékfolyóinak szabályozása, valamint a Temes-Béga vizszerkezetben előforduló lényegesebb kérdések tárgyában, tekintettel a szabályozási munkák megbirálására meghivott külföldi szakértők jelentésére, - valamint e tárgyban a tiszavölgyi társulat központi bizottsága által kiküldött albizottság észrevételeire

743. szám. £31 latokra egyetértőleg kinyilatkoztatták a tiszaszabályozási tervek birálatára felkért szaktekintélyek, hogy »e nagy tervek oly ábrándos javaslatok, melyek a tudomány elveivel s a tapasztalat tanácsaival egyenesen ellenkeznek.« A külföldi szakértők csupán a hivatalos Vásárhelyi-féle tervet tartották olyannak, a melyet komolyan s alaposan birálat alá lehet venni, s a mely arra érdemes is. Egyikőjük, Francesconi, tökéletesen osztotta Vásárhelyi szabályozási nézeteit s helyeselte tervét, mig a másik, Paleocapa Péter e tervezettel ellenkezőleg, a védtöltések épitésére fektette a fősúlyt, s egyes nagyobb meder-rendetlenségek megszüntetését kivéve, a többi kanyarok átvágásától semmi oly hasznot sem remélt, a mely felérne ezen átvágásokra fordítandó költséggel. Paleocapa véleményezését 1846. augusztus 16-ról, pótvéleményezéseit ugyanazon év augusztus 26-ról és szeptember 18-ról keltezve adta át gróf Széchényi Istvánnak, mely véleményezések úgy az eredeti olasz nyelven, mint magyar forditásban rögtön kinyomattak s >Vélemény a Tiszavölgy rendezéséről* czím alatt közzététettek. Paleocapa a Tisza esését a folyó természetéhez képest kielégitőnek találta, mivel úgymond : »Azon esést, mely valamely folyóhoz képest legalkalmasabb nem lehet átalánosan meghatározni; hanem az, mindazon körülményektől függ, melyek azon folyó vízrendszerét alkotják. Oly folyóról, mely magát meredek partok között mélyen beásva folydogál, melynek minden állapotjában bő vize van; mely nem tölti fel medrét, hanem iszapját tovább hordja; mely kiont ugyan időnként, de csak kis magasságra természetes partjai felett, azon nagy bemélyedéshez képest, melylyel partjain alól bir, ily folyóról sohasem lehet azt állítani, hogy csekély lenne vizszinesése a folyó természetéhez képest. « Ennélfogva nem tartja szükségesnek a Tokajon felül tervezett átvágásokat s a Tokajon aJóliak számát is jelentékenyen csökkenti. Szerinte a Tisza-szabályozás rendszerének főleg a folyó töltésezésén kell alapulnia, a meder javításoknak, melyek a rendszer kiegészítő, de másodrendű részét képezik »valódi, de kevés átvágásokból kell állniok, nem pedig az apró kanyarátmetszések nagyszámú sorából; az ily átvágási munkáknak, hogy elfogadtassanak, a következő tulajdonsággal kell birniok. a) Hasznos hatással legyenek az egész folyó vagy legnagyobb és főbb részének folyására. b) Tetemes rövidítést eszközöljenek nemcsak az átvágás hosszúságára, hanem általában az egész folyóra nézve is. c) A folyó esésének egyformább elosztására szolgáljanak. á) Oly kanyarokat szüntessenek meg, >melyek tetemesen akadályozták vagy nehezítették volna a folytonos töltésezés rendszerét és menetelét*. e) A vonal egyenesbitése és megrövidítése által a hajózásra nézve hasznosak legyenek »a nélkül, hogy a folyás sebesebbé tétele által annak kárt okoznának*. /) Valamely kedvező helyi körülménynyel bírjanak, nevezetesen magának a folyónak vagy »a bele szakadóknak torkolatát javítsák*. Ezen elvekből indulva ki, Paleocapa Dadáig egy kanyar átvágását sem indítványozta, azon alól a Dunáig összesen 21 átvágást tervezett, amelyekre vonatkozó adatok a következő táblázatban foglaltatnak.